Az őshonos fajták jelenthetik a jövőt

A pécsi borvidékhez tartozó mohácsi szőlőhegy három dűlőjében összesen 6,5 hektáron 2004 óta gazdálkodó pincészet 2007-ben palackozta első borait. A Planina kifejezés a családi, kézműves borászat vezetőjének ősei nyelvén, azaz horvátul hegyet, szőlőhegyet jelent.

A széles fehér- és vörösbor szortimenttel büszkélkedő borászatnak messze nem ez az első hasonló elismerése, többször nyertek országos borversenyen aranyérmet és nedűiket két alkalommal választották Pécs Város Borának is: 2017-ben kékfrankosukat és 2022-ben pedig rozéjukat.

Horváth Zoltán kifejtette, hogy ugyan Mohács környékét elsősorban fehérboros vidéknek ismeri a borértő közönség nagy része, a régi összeírásokból kiderült, hogy a filoxéra előtt 70-80 százalékban a Duna-parti városban is – Villányhoz és Szekszárdhoz hasonlóan – kékszőlőfajtákat termesztettek.

A mohácsi szőlőhegy termőhelyi adottságai, köztük a rendkívül magas napsütéses órák száma, a kötött szerkezetű, kitűnő vízháztartású lösztalaj, a Duna rendkívül érdekes hatása az időjárásra mind-mind arra utaltak, hogy érdemes a fehérbort adó fajták termesztése mellett minőségi rozé, siller és vörösborok készítésével is próbálkoznunk – mondta a borász, aki megtiszteltetésnek érzi a borszakírók mostani elismerését.

A kitüntetett borra térve Horváth Zoltán úgy fogalmazott: ez nem egy átlagos olaszrizling. S hogy ez miért fontos, arról úgy folytatta: borászkollégáival sokat kóstol külföldön és nagyon nem volt megelégedve a magyarországi olaszrizlingekkel.

Az átkosból hozott örökség, hogy sem az olaszrizlinget, sem a furmintot, sem a kékfrankost a magyar ember nem kezeli a helyén – utalt a szocializmusnak a minőség helyett a mennyiséget előtérbe helyező gazdálkodási szempontjaira.

Mint kiemelte, Horvátországban, Szerbiában, Szlovéniában és Ausztriában e fajtát sokkal jobban kedvelik, és a szőlőnövénynek is jobbak a klónjai ezekben az országokban, az abból készült bor pedig zamatosabb, illatosabb, és sokkal jobban hasonlít a szocializmus előtti, régi magyar olaszrizlingre.

Mint elárulta, annak idején személyesen végigjárta ezeket a termőhelyeket, végigkóstolta a borokat és maga szedte a szaporításhoz szükséges vesszőket, amelyeket aztán Mohácsra hozott. Ültetvényében így található osztrák, szerbiai és horvát olaszrizlingklón is. Emiatt – világította meg a borász – a Planina-olaszrizlingek élénkebb savúak, zamatosabbak és illatosabbak, mint az átlagos magyar olaszrizlingek. „Nem a nagy testre, a magas alkoholra gyúrunk, hanem a harmóniára, a finomságra” – hangsúlyozta a borász, aki úgy látja, hogy a fehérborok divatba jöttek a magyar piacon, aminek nagyon örül.

Horváth Ferenc egy érdekes tendenciáról szólva kitért arra is, hogy általánosan elterjedt nézet, miszerint a klímaváltozás, a forróság miatt a borokban „elégnek a savak”, és emiatt délen, és főleg lösztalajon nem lehet szép fehérborokat készíteni. „Itt a bizonyíték rá, hogy mégis” – mondta, majd hozzátette: a ritkaságnak számító magyar fajtát, a furmintot is pontosan ilyen tulajdonságú termőhelyekre kell telepíteni. „A magyar szőlészet-borászat jövője a helyi autochton, azaz őshonos, bennszülött fajták használatában van” – hívta fel a figyelmet.