2019.10.13. 15:30
Egy új darab, ahol mindenki nagyon jól érzi magát a bőrében
Mondhatni, a gombhoz varrták a kabátot a Pécsi Nemzeti Színház legújabb bemutatójának alkotói, az elveszett Csontváry-darabot ugyanis előre kiválasztott színészek habitusához igazodva írták – tudtuk meg Paczolay Béla rendezőtől.
– Ön elsősorban filmrendező, hogy került mégis a Pécsi Nemzeti Színházhoz?
– Négy esztendeje, hogy a Toldit színre vittem a Vígszínházban, mely vendégjátékként Pécsett is nagy sikert aratott. Ezt követően Rázga Miklóssal megbeszéltük, hogy a pécsi származású Kovács Krisztina író-dramaturggal az Ádám almái című filmet is színpadra állítjuk, s ez olyan jól ment, hogy ezután Lars von Trier Főfőnöke következett, most pedig a Csontváry-darab.
– Filmesként mit csinál másként a színházban?
– Nem a látványvilágom eltérő, hanem a színészekkel közös munkám. Egyrészt szeretem a színészeket, másrészt a filmben koncentráltan kell dolgozni. Így sokat mosolygunk a beidegződéseimen próba közben. Amikor például keressük egy jelenet megoldását, és én arra hivatkozom, hogy emlékszem: „Egyszer már megvolt!” Mert nálam az egyszeri megvalósulás rögtön dobozba kerül.
– Széll Horváth Lajos játssza a festőművészt. Nem gond, hogy ő inkább Van Goghhoz hasonlít?
– Ő már Csontváry! Számomra ez az első pillanattól egyértelmű volt. Kovács Krisztina egyébként aszerint alkotta a darabot, hogy előre megkaptuk a szereplőket, és az alkatukra, jellegzetességeikre írta a karaktereket. Meg is jegyezték a szakmabeliek a főpróbán: „Mindenki olyan jól érzi magát a bőrében!”
– A Da Vinci-kódra hajaz a sztori, vagy inkább ifjúsági regény?
– Bűnügyi jellegű felnőttelőadás és igen széles korosztályhoz szól. Többek közt felszínre kerül a valóság néhány rendkívüli mozaikja is, hogy Csontváry egyetlen képet nem adott el életében, és a család csarnoki árusoknak akarta vászon értékben aukción eladni az egészet.
– Egy osztályban végzett Soós Péterrel és Stahl Judittal. Ez a csapat figyeli egymást?
– Informális kapcsolatban vagyunk, de nagyon más utakon járunk. A közös az, hogy csaknem mindenki szabadúszóként boldogul.
– Ha mintaértékű filmet kellene választani a munkásságából, melyiket ajánlaná?
– A Kalandorokat. Mert nem közönségfilm, mégis sokan látták, az egyik leggyakrabban játszott magyar tévéfilm.
Reklám-, dokumentum- és játékfilmek
Paczolay Béla 1961-ben született Budapesten. A Kölcsey gimnáziumban érettségizett, tanárképzőt végzett esti tagozaton, miközben a Filmgyárban világosítóként dolgozott. Ezt követően a Filmművészetin tévérendezői szakon diplomázott 1991-ben. Néhány társával céget alapítva reklámfilmeket készített, aztán szabadúszóként tucatnyi dokumentumfilmet és játékfilmeket is, továbbá színházakban rendez. Felesége, Stössel Nánda képzőművész, Máté fiuk (28) a külügyminisztérium sajtófőnöke, Krisztián (23) Barcelonában egy reklámügynökségnél dolgozik.
