Bejött minden, amit eltervezett

– Közel húsz éve van a Várostörténeti Múzeumban. Elégedett?

– Egyetemistaként az volt az álmom, hogy történész-muzeológus legyek, s a hely, ahol dolgozom első látásra lenyűgözött, szóval bejött minden, amit elterveztem.

– Azok a kiállítások, amit eddig tető alá hozott, Pécs különleges korszakait, tevékenységi köreit idézik meg. Mit emelne ki a két évtized terméséből?

– A másfél évtizede készült Szertárak titkai című bemutatónkat, mely három híres pécsi gimnázium természetrajzi szertárainak anyagából és a múzeum iskolai szemléltető falikép gyűjteményéből állt össze. Aztán olyan sikeres lett, hogy még két éve is kérték vándorkiállításként az ország más részeiből. Vagy a Páratlan élvezet járni a Mecseket címűt, mely játékosan ismerteti meg a helyi fiatalságot a Mecsek értékeivel. Továbbá az Azok a negyvenes évek kiállításunkat, amikor a lakosság hozzátette tárgyait a gyűjteményünkhöz.

– Miben rendkívüli a Pécsi Nemzeti Színház 125 éves történetének tárlata?

– Ezt a PNSZ-ből Nagy Eszter kezdeményezte, ő kért fel muzeológusként, a szakértője pedig Márfi Attila levéltáros. Tavaly október 5-től látható a színház előterében (1895. október 5-én nyílt meg a Pécsi Nemzeti Színház), de a járvány miatt eddig csak néhány napon át lehetett megtekinteni. Most az a terv, hogy a színházi évad után átkerül a tárlat a Várostörténeti Múzeumba.

– Milyen érdekességekkel?

– Három fő vonalat érdemes kiemelni. A színházépület építéstörténetét, a 125 év során bemutatott Bánk bán-előadásokat, amelyek a társulat történetének különleges epizódjaihoz köthetők, és egy applikációt, mely az épület homlokzatának ornamentikáját ismerteti.

– Készülnek még valami nagy attrakcióra?

– A Janus Pannonius Múzeumban egy nagy állandó kiállításon dolgozunk. Első termeit várhatóan pár év múlva nyitjuk meg a Széchenyi tér 12.-ben.

– A muzeológus maga is gyűjtő?

– Régi gyerekkönyveket, tankönyveket keresek és száznál több XIX. századi, XX. század eleji kötetem van már.

Kétszer is megérkezett Pécsre

Pásztor Andrea 1969-ben született Sárospatakon. Ott végezte el a Rákóczi-családról elnevezett gimnáziumot, és Pécsre jött tanulni a közgazdasági egyetemre, de egy év után váltott: a Janus Pannonius Tudományegyetemen történelem–angol szakon végzett és néprajzból is lediplomázott.

Budapesten a Honvédelmi Minisztériumnál kezdte a munkát, majd a Külügyminisztérium NATO Főosztályán ténykedett, aztán visszahúzta a szíve Pécsre. Előbb nyelvtanárként dolgozott itt, majd 2002-től a JPM Várostörténeti Múzeumba került történész–muzeológusként.