Egy könnyed könyvben is átélhetünk mélységeket és magasságokat

Két ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története. 

Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt. 
Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott. 

Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra. (moly.hu) 

Klisés? Talán. De miért baj az? Nem kell nekünk folyton világmegváltó történeteket olvasnunk, hiszen elmerülve egy könnyed könyvben is átélhetünk mélységeket és magasságokat. Josie Silver esetében az utóbbin van a hangsúly, hiszen egy olyan szép ívű szerelmi történetet vetett papírra, amit letehetetlen letenni. Egy olyan szituációval kezd, amit talán már mindannyian átéltünk, még, ha nem is abban az értelemben, amit a kötetben kapunk. Egy pillanat, egy döntés és minden megváltozik. És utána feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy „Mi lett volna, ha...?”. És ez a könyv végéig elkísér minket. De végül, ahogy a valóéletben, így itt is arra a következtetésre jutunk, hogy minden okkal történt, ez kellett, ahhoz, hogy ott legyen a szereplő, ahol lennie kell.  

Tíz év hosszú idő, amit a kötet felölel. Vidám, szomorú, szívszaggató és bosszantó események szemtanúi vagyunk. A nevetés és a zokogás sem marad el olvasás közben, és nem egyszer a falhoz vagy a földhöz vágnánk a könyvet, mert olyan döntéseket hoznak hőseink, amelyekkel nem értünk egyet. Viszont felmerül bennünk a kérdés, hogy mi tényleg okosabban cselekedtünk volna egy ilyen helyzetben?  

A történet két szemszögből íródott, ami leginkább a főhősnő esetében működött. Ő fejlődött a legtöbbet. Felnőtt az évek alatt, és döntései olyan irányba formálódtak, amelyekkel békésé szívvel az olvasó is egyetérthetett. Mivel belőle kapunk a legtöbbet a történet során, így őt közelebb is érezhetjük magunkhoz, mint például a férfi főszereplőnket, Jacket. Őszinte leszek, voltak olyan pontok, amikor csak pislogtam a viselkedésén, a tettein. Egyes mondataival sárba tiport másokat, nem gondolva, hogy ezekkel milyen lelki sérüléseket okozhat. A másik szemszög pedig pont az övé, de még így sem sikerült teljes mértékben megszeretnem, de mégis jobban kedveltem, mint a másik férfi szereplőt.  

Lehet, hogy a könyv címében az szerepel, hogy december, de ez ne riasszon el senkit az olvasásától. Ez nem egy karácsonyi regény, amit csak akor érdemes elolvasni. Igazából az év bármely szakaszában kézbe vehető, főleg, hogyha szeretjük azokat a romantikus meséket, amelyben hosszú idő telik el, mire egymásra találnak a szereplők, mindeközben viszont fejlődnek, tanulnak, tapasztalnak.  

Josie Silver: Egy decemberi nap 

romantikus regény 

21. Század Kiadó, 2022