Sárosi István drámával, verseskötettel és kisregénnyel jelentkezik

Volt abban új könyv itthon és külföldön, több színházi bemutató, miközben éppen készült egyik darabjának premierjére. Nos, az élet képes rácáfolni az extra vágyakra is, mert ennél sokkal több kreatív alkotása került az írónak időközben reflektorfénybe. 

– Hogy néz ki egy normál heted napjainkban? 
– Aktív klinikai intenzív osztályos tevékenységet már nem végzek, de hetente kétszer kilenc órában kardiológiai szakrendelést igen. Emellett az új irodalmi munkáimmal foglalkozom. 

– Most éppen min dolgozol? 
– Egy drámát és egy kisregényt írok, továbbá az utolsó fázishoz érkezett egy verseskötetem kiadása, mely legkésőbb az őszi nemzetközi könyvhétre jelenik meg. 

– Miről szólnak az új versek? 
– Az a címe, hogy A szerelem és a halál ízei. Vidám költemények éppúgy találhatók benne, mint háborús tartalmúak. Például életem egyik legszebbnek érzett verse is benne van, a Srebrenica – Sóhaj a mélyből című, mely a tömegmészárlás után egy szerelmespár föld alatt elsuttogott utolsó gondolatait mutatja be. S attól személyes, hogy egy héttel a háború után egy delegációval ott voltam a helyszínen, közvetlen benyomásokat kaptam a borzalmakról, és beszéltem túlélőkkel is. 

– És a dráma? 
– Az egy parafrázis, bár eredetileg nem annak szántam. Az indított el, hogy mindig izgatott, mi történhetett Jézus csütörtök éjszakai elfogatását követően a húsvétig tartó négy napban, melyről a Biblia alig ír valamit. Jánosról, Péterről van csupán néhány információ, de az apostolok közül kilencen félelemben menekülnek, és nem tudják, mi lesz a sorsuk.

A rettegés napjairól szól tehát, ahogy azt Márk látta. Márk ugyanis akkor még kölyök volt, és mondhatni, leskelődött az események után. Ő volt például a Gecsemáné-kertből meztelenül elmenekülő fiatalember, akiről letépték a leplet. Egyébként igen sok ilyen apró bibliai utalásból áll össze a mű története, és a tervek szerint ez is ebben az évben jelenik meg. 

– Említettél egy kisregényt. 
– Az egy különleges helyzetről szól. Noé bárkájában egy évet töltöttek az állatpárok, valamint Noé családja. Azt képzelem el, hogy mi lett volna az emberiséggel, ha Noé családjában megjelent volna a másság. Minden állatpár szabadon szaporodhatott, de így az ember? 

– Írtál versesköteteket, regényeket, novellákat, és közel húsz drámát. Miért a színpadi műfaj a favorit? 
– Mert feszes, dinamikus, lényegre törő, minden leírt mondatnak fontos szerepe van. Az író a drámában árulja el a legtöbbet a szereplők jelleméről, a konfliktusokról, az érzelmekről, és talán a legegyértelműbb a cselekmény menete is. 

– A Margit királyné – Magyarország szülötte, Skócia szentje című nemrégiben megjelent drámakötetedben négy darab található. Miért éppen ezek a kiválasztottak? 
– Színes válogatást igyekeztem adni. A Margit királyné adott, hiszen az volt a legújabb drámám. Az Otthol, édes otthol tavaly került színpadra a Pécsi Nemzetiben, ezt sem kell külön megmagyarázni. Bár hozzáteszem, engem a karakterei nagyon megfogtak, és idekívánkozik, hogy éppen ennek a nyugdíjasoldalnak az olvasóiról, ügyes-bajos dolgaikról szól, krimikeretben. A Szodoma pedig – mely Áldozat címen lett bemutatva 1984-ben a Pécsi Nyári Színházban – az első drámám, és akkoriban igen nagy visszhangja volt, Bagossy László rendezésében, Simon István dramaturgi munkájával, Eck Imre és Vidákovics Antal koreográfiájával, Bachmann Zoltán díszletével, többek közt Kulka János, Krum Ádám, N. Szabó Sándor, Sipos László szereplésével és az East együttes élő zenéjével, mely aztán nagylemezen is megjelent. Ezt a darabot később nyomdakészre formáltam, úgy gondoltam, megérdemli, hogy könyvben is megjelenjen. A negyedik a Professzor Tartuffe, egy groteszk, Moliére nyomán az örök embertípusról szól, napjaink kórházi miliőjébe helyezve. 

– A Margit királyné mikor kerül színpadra? 
– Én csak reménykedem, hogy Baranyában láthatjuk a premierjét, de az sem kizárt, hogy Skóciában lesz az ősbemutató. A színjáték ugyanis ott is megjelent Keresztény drámák címen angol nyelven A Rabbi, a Pápa és a Sátán színművel közös kiadásban. A kötetet hivatalosan regisztrálták, és elérhető Skócia Nemzeti Könyvtárában is. 

– Apropó A Rabbi, a Pápa és a Sátán. Ha jól emlékszem, úgy volt, hogy Szikora János rendező színre viszi a Pécsi Nemzetiben. 
– Szikora János közben örömmel rácsodálkozott az épp akkor befejezett Trianon című művemre, és a centenáriumi évben azt rendezte meg Székesfehérváron, ami egyébként pesti teátrumban is ment már azóta. Mi több, a könyvet is megjelentették második kiadásban. Ugyanakkor a pécsi színház nem mutatott különösebb érdeklődést a darab iránt. 

– Számodra az írás hobbi és munka is egyben, 24 órás elfoglaltsággal? 
– Hát valóban erről szól az életem. A sportoktól a sérülések miatt már távol tartom magam, de kikapcsolódásként gyakran leülök zongorázni. Az agyam pedig mindig jár, a drámáim jó részét éjszakai orvosi ügyeletek során alkottam, s most is ezért szeretem az éjszakákat.