Debütált az új sikerdarab: bemutatták A víg özvegy operettet

Az előadás – mely által minden bizonnyal megvan az idei óévbúcsúztató, szilveszter esti műsorszám is – az operett műfaját viszi színre: három felvonás, háromórás játékidő (két szünettel). Ám mielőtt ez bárkit elrettentene, megjegyzendő: Lehár Ferenc muzsikája és azok színpadi tolmácsolása minden előzetes elképzelést és prekoncepciót felül tud múlni. 

Ízekben és színekben gazdag élményt kínál 

Egyedüli negatív benyomást talán az okozhat a nézőben, hogy a cselekmény által felvázolt koordináta-rendszerben adott, hogy minden házas nő magától értetődően félrelép, de persze a férfiakat sem kell félteni ilyen tekintetben... Ám, ha ezen felül tudunk emelkedni – és érdemes –, akkor a múlt század elején íródott történet minden perce minőségi élményt adhat nézőinek. A sikerhez persze óriási mankót jelent Lehár kiváló muzsikája, de a zenészek, a szereplők és a rendezés is a maximumot hozták ki a hálás témából. 

Ülhetünk a karzaton, vagy a földszinti nézőtér közeli soraiban, A víg özvegy három felvonása alatt úgy érezhetjük, mintha egy tündérmesét néznénk, de a szó legpozitívabb értelmében. Nincsenek félrecsúszott mozdulatok, hangok, a zenekar brillírozik, ahogyan a Pécsi Balett táncosai és a színház énekkara is – szerves és meghatározó részeivé válnak a produkciónak. 

A cselekményt további ízekkel fűszerezi a montenegrói kerettörténet, amelyben elhelyezik. Ez további színt ad a jelmezeknek és a koreográfiának is, amelyeket harmonikusan alkotott meg Pilinyi Márta és Vincze Balázs. 

Vidákovics Szláven rendező, úgy tűnik kifejezett érzékkel nyúl a nagyszabású, zenés előadásokhoz, melyeket, bár önmagukban is hálás témát jelentenek, mérnöki precizitással, ugyanakkor érzelmi gazdagsággal és színvilággal tolmácsol. Hasonlót láthattunk a Valahol Európában és a Chicago musicalek esetében is, amelyekben szintén a Pécsi Balett művészeti vezetőjével, Vincze Balázzsal karöltve lett kivitelezve a tánc és a zene, a játék és a látvány összhangja. 

Eltalált szereposztást láthat a nagyérdemű 

A szereposztás hasonlóan jól eltalált, gyakorlatilag nincs olyan karakter, akinél azt éreznénk, nem megfelelő színészre esett a választás. A címszerepet briliánsan tolmácsoló Glavari Hannaként Stubendek Katalin kifinomult nőiességét és karcos humorát jól ellenpontozza Laklóth Aladár gróf Danilovics Danilót mintázó karakterének vonakodó rezignáltsága. Götz Attila romantikus lágysága Rosillonként szintén szórakoztató reakcióba lép Foki Veronika tűzrőlpattant negédes Valencienne-jével és Németh János naiv, mégis tettrekész báró Zéta Mirkójával. 

A kisebb, ám fontos énekes szerepekben üde párost alkot Györfi Anna és Vermes Timea, velük szórakoztató szerelmi sokszöget von Rubind Péter és Széll Horváth Lajos, valamint Takaró Kristóf és Kállai Gergely. További színt ad a szereplőgárdának Unger Pálma, Stenczer Béla, Tóth András Ernő és Dékány Dominik. 

A víg özvegy minden bizonnyal az évad egyik sikerdarabja lesz. Bár a történet nem kíván mély filozofikus konklúzióval szolgálni, még mondanivalót és pozitív útravalót is találhatunk benne. A cselekmény könnyedsége azonban nem jelent felszínességet, az előadás színvonalas, komplex szórakozást és zenei élményt ígér. A három óra csak úgy elröppen, s az operett irányába kételyekkel fordulók is több mint valószínű, hogy elégedetten távoznak majd az előadásról.