2023.12.07. 11:30
Egy pécsi volt ejtőernyős lelt rá a titkos és mellőzött sírhelyre
A közelmúltban Fehér Endrénél jártunk, aki barátaival összeállított egy fényképalbumot, hogy képeken keresztül emlékezzenek meg az idén 85 éves évfordulót ünneplő egykori Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős alakulatáról.
A történelem kel életre a szemünk előtt
Ahogy ültünk, beszélgettünk és átlapoztuk az albumot, a képek megelevenedtek előttünk. Fehér Endre és a kiadvány létrejöttét segítők, Karczagné Fehér Ágota, Dr. Forrai Werling Márta, Nagy László és Schneider János ezen albummal tisztelegnek a magyar ejtőernyősök, a hősi halottak és a kísérleti keret tagjai előtt.
Az albumból kiderül, hogy 1938 nyarán a Honvédelmi Minisztérium körlevelet küldött ki az alakulatok parancsnokainak, azzal az üzenettel, hogy állítsanak fel egy ejtőernyős csapatot. Erre az egyáltalán nem veszélytelen és nagy bátorságot igénylő feladatra a fiatal tisztek sorából várták a jelentkezőket. A felhívás nem volt eredménytelen: 10-en jelentkeztek, akikből 7-et alkalmasnak találtattak, és így Szombathelyre kerültek.
Fehér Endrénél tett látogatásunk során szót ejtettünk az 1941. április 12-én zajló Délvidék visszafoglalásáról, amelynél az ejtőernyősöket is bevetették, valamint arról is, hogy a Veszprém-Jutas repülőtérről ejtőernyős feladatra induló Magyar Királyi Honvéd Légierő 1. ejtőernyős zászlóalj szállító gépe felszállás közben kis magasságból lezuhant a felszállópályára és kigyulladt. A repülőgépen lévők, vitéz Bertalan Árpád őrnagy parancsnokkal együtt 22-en hősi halált haltak.
És ennél is többet beszéltünk arról, hogy a tragédiában elhunytakat Veszprémben a Vörösmarty téren ravatalozták fel katolikus, evangélikus és református szertartás szerint, és katonai tiszteletadással temették el őket. Három személyt, vitéz Bertalan Árpádot, Kelemen Károlyt és Bene Lászlót azonban a Budapesti Farkasréti temető dísz-sírhelyére temették el, katonai pompa mellett. A képekből kiderül, hogy a felvonuló díszszázad tagjainak sorából egy feszes vigyázzállású gyalogmenet vitte vállon a koporsókat a sírokig, teljes katonai tiszteletadással.
A történet azonban itt válik szomorúbbá.
Az 1956-os forradalom után a hatalomra került kommunista kormány megtorló intézkedést alkalmazott az ejtőernyős hősök, köztük vitéz Bertalan Árpád ellen. Sírhelye titkos lett, mellőzött. Nem volt esély a nyughely gondozására, benőtte a borostyán, szinte láthatatlanná vált. De a bajtársak, ahogy a szó is mutatja, társak a bajban, így folyamatosan keresték az eltűnt sírt.
Sok évvel később az 1989-90-es években egy pécsi volt ejtőernyős, Palcsó László honvéd lelt rá a nyughelyre, és rögtön értesítette a bajtársakat. A sír megtalálása után összefogott az ejtőernyős társadalom, pénzt gyűjtöttek a sírhely rendbetételére, sírkövet készítettek, amely jól láthatóan hirdette vitéz Bertalan Árpád nyughelyét.
Az ejtőernyősök emellett elintézték, hogy elkészüljön egy olyan márványtábla is, amelyen mind a 22 hős neve olvasható. Ezt 1989. április 12-én avatták fel a hősök rokonainak, hozzátartozóinak, ejtőernyősök és a nagyszámú érdeklődők körében. Így lett egy sírból egy kis Hősi Emlékmű.
Időközben rehabilitációs folyamatokat hajtottak végre, amelynek részeként a Farkasréti temetőből a Fiumei úti temetőbe került ez a síremlék, ami remélhetőleg megérdemelt, végső helye már.
