Bizarr népszokások is kötődnek a pálinkához a magyar hagyományban

A pálinka megnevezés első írásos említése 1630-ból való és a szlovák palenka szóból származik. Ekkor a gabona, gyümölcs- és borpárlatokat egyaránt így nevezték, de az ital már ennél néhány évszázaddal korábban is jelen lehetett. 

Ahány táj, annyiféle alapanyagból készül

– Kezdetben a sörfőzéssel kapcsolódott össze, ennek melléktermékeiből, például a malátából készült pálinka. A gyümölcspálinka csak ez után jelent meg Magyarországon, és minden tájegység más fajtát preferált. Míg a 19. századtól lehetségessé vált bárki számára pálinkát készíteni a háztájnál, a kommunizmus idején ezt is szigorúan tiltották, az utóbbi évtizedekben azonban új reneszánszát éli a házi pálinka készítése. Erre jó példa az elmúlt két évben megrendezett pálinka- és párlatfesztivál Szentlőrincen, ahova a szomszédos országokból, határon túli magyar területekről egyaránt érkeztek készítők. 
 

– mondta Burján István néprajzkutató. Hangsúlyozta, az eredeti pálinkába sosem tettek cukrot a készítők. Hozzátette, a Vajdaságban találkozott olyan szokással, hogy egy fej savanyú káposztával fogyasztották az italt. 

Gyógyító, fertőtlenítő hatást tulajdonítottak neki 

A pálinka mindig is tisztító szereppel bírt a hagyomány szerint. Használták fogfájásra, torok- és gyomorfájásra, sebek gyógyítására egyaránt. A fájó ízületeket pálinkába mártott liliommal borogatták, mely szintén a (szűzi) tisztaság jelképe volt. A gyermek születésekor apjuk gyakran félretett egy üveg pálinkát, hogy később, gyermekük nagykorúvá válásakor, vagy esküvője alkalmával fogyasszák el. 

Ambivalens az ital szerepe, hiszen a pálinka mindig jelen volt a magyarok életében, sokszor másodlagos szerepet játszott a bor, néha a sör mellett is. A tiszta szőlőből inkább bort készítettek, a pálinka pedig gyakran a maradékokból készült. A borral ellentétben a nép életével egykor szorosan összefonódó egyházi liturgiában sem szerepelt a pálinka, s a néprajzkutatás, a szakmai tanulmányok is kevesebb figyelmet szenteltek neki, inkább a 21. századi gasztronómia kezdte el újra felfedezni. 
Ugyanakkor egyes vidékeken, paraszti étkezéseken ünnepi szerepet szántak a pálinkának, amelyet belső fertőtlenítésre is használtak. Idegenbe utazva kiváltképp előszeretettel fogyasztották étkezés előtt. 

Bizarr népszokások is kötődnek a pálinkához 

A pálinkához számos szokatlan, ma már igen bizarrnak mondható népszokás is kapcsolódik. Elődeink szerint a pálinkával férjet is lehetett fogni. 
 

– árulta el Burján István. 

Ez azonban még nem minden 

– A férjeknek, akik túlzottan rabjai voltak az italnak, feleségük egy elhunyt habzó szájából vagy a halott mosdatásához használt vízből cseppentett a pálinkába, ezzel itatva alkoholista urát, remélve, hogy ez véget vet az italozó kedvének – fokozta az elhangzottakat a szakértő. 
A pálinka tehát sokszínű, meghatározó, ugyanakkor mindig egyfajta kísérő szerepet töltött be a néphagyományban. Külső-belső gyógyításra, a fentebb ismertetett bajokra használták: végső soron az idők folyamán egyfajta misztikus, kultikus itallá vált.