Kegyetlenek egymással szemben a kamaszok, ha beilleszkedésről van szó

A történetben adott két szereplő, akik egy iskolai levelezős feladatnak köszönhetően ismerik meg egymást. A projekt végén azonban ők tovább folytatják a levelezést, és szoros kapcsolat alakul ki közöttük. A levelekben lehetnek egyedül igazán őszinték, elárulják egymásnak a titkaikat, és nem fenyegeti őket a leleplezés, mert megfogadták, hogy sosem keresik egymást személyesen, de még a közösségi oldalakon sem. Mondhatni békés tudatlanságban élnek, de egyikük számára ez nem tart sokáig. Misha, a férfi főszereplő hamar rájön, hogy ki is az ő levelezőtársa, Ryen, aki tényleg csak a levelekben adja az igazi énjét, a valóságban sokkal másabb, személyisége nem egyezik a levelekben leírtakkal. Aztán egy családi tragédia következik be Misha életében, és három hónapon át nem válaszol a lánynak, de a sors olyan játékot űz, vagyis inkább Misha, hogy átjelentkezik Ryen iskolájába, és itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. 

Misha és Ryen szemszögéből is olvashatunk fejezeteket, ami szerintem azért jó, mert így egyiküket sem tudjuk megutálni, mert vannak azok a pontok, főleg Ryen esetében, amikor legszívesebben fognánk és elhajítanánk a könyvet. Talán ezért haladtam az elejével lassan, mert nem tudtam megérteni a női főszereplő tetteit. De nem is az, hogy nem tudtam megérteni, mert egy bizonyos ponton mindenki tud vele azonosulni, mert ki ne vágyna arra, amire ő vágyott gyerekkora óta. Egyszerűen csak szívszorító volt olvasni, hogy mire képes valaki csak azért, hogy tartozzon valahová. De ezt az érzést talán mindannyian éreztük már, főleg gimiben, ahol még igazán kegyetlenek tudnak lenni egymással a kamaszok, bár már az óvoda és az általános iskola sem olyan könnyű. 

Igazából, most, hogy újra végiggondolom, akkor Misha tetteit sem nevezném szentnek és jónak, mert ha azok lennének, akkor csak öt oldalas lenne a könyv. Megértem, hogy dühös volt, mert nem azt kapta, amit elképzelt, de néha túlzásba esett a viselkedésével Ryen irányában. 
Ez egy középiskolai történet, és persze, hogy előkerül benne a testiség, az intim kapcsolat, mint téma, de egy kicsit talán túlzásba vitte az írónő. Talán szerencsésebb lett volna, ha ezek a jelenetek nem lettek volna részletezve és sokkal inkább a fontos gondolatokra fókuszál, mint az iskolai zaklatás, a beilleszkedési nyomás és a csoportos magány. Sokkal erősebb lett volna így a történet, bár nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett a könyv, egyszerűen csak nem volt meg benne az egyensúly, ami a maradandó olvasmányok közé emelte volna. 
 

Penelope Douglas: Punk 57 – együtt, egymás ellen 
Könyvmolyképző Kiadó, Rubin Pöttyös könyvek 2023