Megtaláltuk, mi a közös a fasisztákban, a kommunistákban és a Meseautóban

A kutató előadásában felidézte, hogy az első filmvetítést 1890-ben tartották Párizsban, majd nem sokkal később már Magyarországon is megkezdődtek a vetítések. A baranyai vármegyeszékhelyen az 1910-es évektől jelentek meg az állandó mozik, filmeket előtte kávéházakban láthatott a pécsi közönség. Ilyen helyszín volt elsőként az Uránia Bioszkóp a Vigadóban, de a Jókai utcai Nemzeti mulatóban is tartottak filmvetítéseket, később pedig igen kedvelt helyszínné vált a Búza tér, ahol több sátormozi is üzemelt. 

Vörös Attila szavaiból kiderült, hogy az 1910-es évektől valódi moziépítési láz kezdődött Pécsett. Az 1911-ben alakult Apolló Mozit fenntartó, tőkeerős cég az Apollo Projectograph Rt., amelynek tulajdonosai között található Zsolnay Miklós és Hamerli József, valamint Lenkei Lajos, a Pécsi Napló vezetője. Az első kifejezetten filmszínháznak készült épületet végül 1912. december 14-én adták át. 

Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy az Apollo Projectograph Rt. 1924-ben monopóliumot kapott a várostól. A társaság nem tétlenkedett, ugyanis már 1920-ban sikerült megvásárolniuk a Felsőmalom és a Koller utcák közötti telket, amelyre Pilch Andor tervei alapján álmodták meg a későbbi Park Mozit. Az építkezés azonban részben anyaghiány, részben telekvita miatt nem kezdődött el csupán 1921 nyarán. Akkor azonban rekordgyorsasággal meg is valósult a mozi, mivel még az év december 25-én át is adták. 

Az 1929-es gazdasági válságig prosperáló, nyereséget termelő ágazat volt a mozi Pécsen, és ugyanekkor megjelent a hangosfilm. 1931 szeptemberében a cég az Apollót, majd a Park Mozit is „hangosította”, ami jelentős átépítéssel, beruházással is járt. 

Vörös Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1930-as évektől a politika is megjelenik a mozikban. Erre példaként említette, hogy más szervezetek mellett a Magyar Revíziós Liga a fasiszta Olaszországról készült filmeket vetített a Park Moziban. A cég olyan jó kapcsolatot ápolt a pesti mozikkal, hogy a Meseautó című nagy sikerű korabeli film országos premierjét 1934. december 2-án a Park Moziban tartották – osztotta meg a kutató hallgatóságával. 

Vörös Attila beszámolt róla, hogy 1936-ban adták át az Urániát, amivel a Park a harmadik helyre csúszott vissza a pécsi mozis ranglistán és ekkor – a nyarakat kivéve – már csak vásár- és ünnepnapokon tartottak vetítéseket. 

A második világháború után az Apollo Rt. vezetőségét leváltották, 1946 augusztusban a koalíció pártjai felosztották a mozikat egymás között, a Park Mozi üzemeltetését a Magyar Kommunista Párt üzemeltethette. 1948-ban a mozit a teljes magyar filmiparral és moziágazattal együtt államosították. 1950 januárjától a dolgozók felvilágosítását végző dokumentumfilm-mozivá alakították át a Parkot, amelyet át is neveztek 1952-ig Fáklya Filmszínházra – ismertette a kutató. 

Mint hozzátette, 1953-ban részleges decentralizáció eredményeként megalakult a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat, a Park pedig 1959-ben szélesvásznú moziként nyílt meg. 1960-as évek végén kezdték el a teljes felújítást megtervezni, 1969 és 1973 között 12 millió forintból teljesen átépítették a szabadtéri részt, aminek eredményeként egy 20-szor 12 méter széles betonfal lett a vetítővászon és 844 férőhelyes lett a mozi, ahol filmek mellett koncerteket is tartottak. 

1978 és 1983 között a termet is teljesen átépítették. A munkálatok során Gebauer Ernő freskói megsemmisültek. A 80-as évek és a rendszerváltás időszaka, a televízió és a videó elterjedése miatt a mozik számára a válság évtizedei következtek. 1990-es évek elején az önkormányzatok kapták meg a mozik tulajdonát. Májusban az Intercom kezdte el üzemeltetni azokat. A Park Mozit 1993. november 30-án zárták be, utolsó filmként a Fújhatjuk című angol filmet vetítették le, kétszer is. Az épületet 2010-ig a Pannon Filharmonikusok próbateremként használták, azóta üresen áll, eladó és várja a befektetőket – ismertette az előadó.