Talán egy következő életben máshogy alakul a szereplők sorsa

Az Előző életeken nem volt sutyorgás, nem volt megszólaló mobiltelefon, cukros zacskó is csak egyszer csörgött. De végre valaki rájött, hogy inkább gyorsan megszabadítja az édességet a csomagolástól, minthogy szép lassan szedje le róla, ami sokkal idegesítőbb tud lenni, hiszen van, hogy percekig matat vele az ember abban a hitben, hogy teljes csendben csinálja, pedig a kis zörgés valójában betölti az egész termet.  

A film hivatalos leírása így hangzik: 

Nora és Hae-sung gyerekkorukban a legjobb barátok voltak, de a kislány elköltözése szétválasztotta őket egymástól. Húsz évvel később online újra egymásra találnak, azonban felnőttként már egészen máshol tartanak az életükben. A lány sikeres írónő New Yorkban, komoly párkapcsolatban él, a fiú viszont csak sodródik Szöulban. Az interneten keresztül újra elkezdenek kötődni egymáshoz, a gyerekkori bajtársak között igaz és mély felnőtt barátság alakul ki. Hae-sung New York-i látogatása azonban mindkettejükben váratlan érzelmi lavinát indít el, és rákényszeríti őket, hogy végre szembenézzenek a valódi érzéseikkel.

Már akkor tudtam, hogy tetszeni fog nekem ez a film, amikor még csak elolvastam a tartalmát, és amúgy sem állnak távol tőlem a dél-koreai alkotások, talán azért, mert sokkal másabb, mint egy európai vagy egy amerikai film. Az Előző életek egy olyan romantikus dráma, amelyben nincsenek hangos veszekedések, nem repül váza vagy tányér a falnak, nem viharzik ki egyik fél sem egy szobából vagy étteremből. Csendesen folydogál a történet, de szó szerint csendesen, mert nincs sok párbeszéd benne, de ennyi pont elég is, mert itt nem a szavak beszélnek, hanem az arc, a szemek vagy éppen egy ölelés, egy érintés. Ennyi elég, hogy mindent értsünk, és tudjuk, hogy szereplőink mit is élnek át éppen, mi zajlik most le bennük.  

Amikor otthon lágy zenét hallgatva elgondolkodtattam a látottakon, az első dolog, ami eszembe jutott az volt, hogy ez egy tiszta film, és ez így furcsának tűnhet elsőre, de ha valaki megnézi ezt az alkotást, akkor rögtön tudni fogja, hogy miről is beszélek. A szerelem, az érzelmek tisztaságát ragadja meg, amit nem lehet leírni, látni és érezni kell.

Talán közhelyes, de igaz, hogy az életünk a döntések sorozata. A film női főszereplője pedig kétszer is olyan szituációba kerül, ahol egész életét meghatározó döntést kell hozni, és bár tudjuk, hogy mindkét alkalommal helyesen döntött, mégis azt érezzük, hogy bár lenne más megoldás.

Talán az is meggyőzhet valakit, hogy nézze meg az Előző életeket, hogy szinte mindenki pozitívan nyilatkozik erről a filmről, és nem egy embertől olvastam azt, amit én is gondolok, hogy ez egy tiszta film.