A remény hal meg utoljára, mert az a gyilkos - derül ki a színpadon

A vasárnapok mindig olyan semmilyen üzemmódban telnek. Egyfajta felkészülő nap a rettegett hétfőre. Pont emiatt kell jó élményekkel megtölteni a hét utolsó napját, mert akkor sokkal gördülékenyebben kezdünk bel egy új hétbe. Ebbe nekem nagy segítséget jelentett a Janus Egyetemi Színház január 28-i Karnyóné című előadása.  

Csokonai Vitéz Mihályt nem kell bemutatni senkinek, hiszen középiskolai tanulmányunk részét képezi, és még érettségi tétel is. De hiába ez a sokféle jelenlét, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni kiváló költőnkről, pedig rövid élete alatt számos olyat alkotott, amit vétek lenne elfeledni. Ilyen például A reményhez című verse, amelyet úgy szavalt el Nagy Henrik a darab Kuruzs karakterének személyeként, hogy szinte lélegezni is elfelejtettünk. Rögtön eszembe jutott az, amit oly gyakran hallok, vagy mondok, hogy a remény hal meg utoljára, amihez mindig előszeretettel teszem oda, hogy mert az a gyilkos. És ebben a JESZ darabja is megerősített, de közben úgy, hogy tudom, hogy a remény egyszerűen nem ölhető ki az emberből. Amíg élünk remélünk.  

Be kell vallanom, hogy utána kellett néznem Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című darabjának - nem ismertem. Huszonötévesen, 1799-ben írta meg költőnk diákjainak. A mű ugyan kétszáz évvel ezelőtt íródott, de biztos vagyok benne, hogy akkor és most is örömmel játszák a színészek, hogy kiaknázzák a benne szereplő pergő dialógusokat, vad tréfákat. 

Ugyan kevés alkalommal tűzik műsorra a színházak ezt a produkciót, de azért sose fog a feledés homályába veszni, mert egyszer-kétszer előfordul, hogy valaki hozzányúl, hogy aztán garantált szórakozást nyújtson általa a közönségnek, és a színészeknek is. Ez egy jutalomjáték. Nem lehet nem élvezni, hogyha valakinek megadatik, hogy bőrébe bújjon a szereleméhes özvegynek, vagy a két gátlástalan, pénzéhes kérők alakjába. De ugyan olyan élmény lehet megformálni a boltos segét karakterét, és Karnyóné kissé ütődött fiát. 

A JESZ produkciója vicces, de még is átsüt a bohózat mögötti szenvedés, aminek a hatására a történet olyan irányt vesz, ami meghökkent, az élet véres játékká válik, és hiába kapjuk meg a feloldást, nem feltétlen érezzük boldognak a történetet. De az is bizonyos, hogy ezzel a darabbal Csokonai belopja magát a szívekbe, baráttá válik, és biztos, hogy többet nem fogjuk feledni. 

A darabot játsszák Inhof László (Karnyóegy idős kalmár), Pásztó Renáta (Karnyóné felesége), Gácsik Dénes Frigyes (Samu, Karnyóék kissé bolondos fia), Somogyi Bianka (Boris szobaleány), Szabó Márk (Lázár boltos legény), Götz Attila (Tipptopp szelepurdi), Popa Máté (Lipittlotty), Nagy Henrik (Kuruzs egy személyben doctor, borbély, alchimista, kéznéző chiromantista, zsibvásáros, drótvonó, poéta, kosárkötő, jelenés), valamint a vakok kórusa, a sebesültek, a tündérek. A fotókat készítette Farkas B. Szabina. 

Az egyetem társulata a következő hónapokban többször színpadra állítja Karnyóné című produkcióját. A februári előadások már telt házasak, de a március 24-eire és 27-eire még lehet regisztrálni a [email protected] oldalon