Visky András a Kitelepítésről: tizenhét év alatt kiráztam a kisujjamból

Új vendég alkot Magyar Írórezidencia Program keretében Pécsen. A számos díjjal kitüntetett „Kitelepítés” dramaturgként is ismert szerzőjével, Visky Andrással március 4-én a Művészetek és Irodalom Házában Koszta Gabriella erdélyi származású színművész beszélgetett. Oly sokan voltak kíváncsiak minderre, hogy a kezdeti kisteremből a legnagyobba kellett átvezényelni az összegyűlteket, amely meg is telt.

Mohay Réka

Visky András többek között arra a kérdésre is válaszolt, hogyan alakult életpályája oly módon, hogy először műszaki egyetemet végzett, noha közben, majd később is egyre hangsúlyosabban a színház, a dramaturgi munkák és az írás foglalkoztatta.

– Egyszerű a magyarázat, a Securitate közölte velünk, ne jelentkezzünk egyetemre, mert nem fognak felvenni

– kezdte a szerző.

– Felmenőink ugyanis „szervezkedtek” az egyetemen állításuk szerint. Szüleim javaslatára mégis megpróbáltam, egy olyan szakra adtam be a jelentkezést, ahol csak írásbeli felvételi volt. Szerettem a matematikát, a fizikát, így lettem mérnök. Péter bátyámat a teológiai felvételin viszont háromszor is meggátolták

– mesélte Visky, aki már egyetemista korában elkezdett színikritikákat írni.

Visky Andrásra nagy hatással voltak édesapja prédikációi

A szerző arról is mesélt, református lelkész édesapja prédikációi mennyire magával ragadták, katartikus élményt jelentettek számára, színházi érdeklődését innen eredezteti.

– Lenyűgözőek voltak, a szó legtisztább értelmében a legmélyebb színházi pillanatok voltak. Felfüggesztette általuk a kételyt abban a pillanatban, ahogy elhangzottak

– emlékezett vissza.

Visky András munkásságában a színház és a templom mint a szakrális megtapasztalásának helyszíne is megjelent, 2020-ban kiadott könyve, a „Mire való a színház? Útban a theatrum theologicum felé” a kortárs színházban való istenkeresést vizsgálja.

– Nem egymással szembeállítva vizsgáltam ezeket. A szent az önmaga terét hozza létre. Nem keresi a kitüntetett helyet, hanem kitünteti a teret. A szentnek nem feltétlenül az intézményesült terekhez és valláshoz van köze

– állapította meg.

Visky András számos előadásban vett részt dramaturgként és íróként, drámáit magyar, román és amerikai színpadon is bemutatták.

Közel két évtizednyi munka áll a „Kitelepítés” mögött

A beszélgetés során természetesen hangsúly került a szerző 2022-ben megjelent „Kitelepítés” regényére is, mely azóta számos irodalmi díjat nyert el.

– Lehet, patetikusan hangzik, de én tényleg arra készültem egész életemben, hogy ezt megírjam. Egy tanulási folyamat volt, mire megtaláltam a megfelelő nyelvet és formát

– mondta.

Hozzátette, nagy hatással volt rá ebben a munkában is a színház, valamint a Biblia.

– A színházban lehet megtanulni, hogy az idő semmiképp sem folyamatos, sokkal inkább események láncolatából áll. Érdekelt egy prózaforma, amely egyszerre töredékes és folyamatos. Rájöttem, a Biblia elbeszélései pont ilyenek – mondta.

– Tizenhét év alatt kiráztam a kisujjamból! – felelte halk mosollyal Koszta Gabriella arra irányuló kérdésére, mennyi ideig írta meghatározó regényét.

Visky András hozzátette, a Biblia, mely az egyetlen könyv volt, amit magukkal vihettek, miután édesapját huszonkét év börtönre ítélték, hat testvérével és édesanyjukkal a román gulágra telepítették. . A szerző ekkor kétéves volt. Visszaemlékezett, anyja, aki előtt Júlia című drámájával is tiszteleg, minden este felolvasott nekik a Szentírásból.

– Én nem a Biblia szövegével, hanem a Biblia szövegében nőttem fel. Számomra nem elsőrendűen vallási, hanem egzisztenciális élményt jelentett, úgy éreztem, a bibliai szereplők a mi történetünket mondja el

– fogalmazott Visky András, akinek beszámolójára teltháznyi hallgatóság volt kíváncsi.