Közös bográcsozással köszönt el Lukács Gergely

– A bajnokság lefújása megfosztotta a szép búcsútól?

– Az utolsó mérkőzésem jól sikerült, hiszen a Kaposvárt legyőztük hazai pályán, de a játékosaimtól sokáig nem tudtam elköszönni – mondta Lukács Gergely, a PSN Zrt. vízilabda-utánpótlásának szakmai igazgatója és a PVSK-Mecsek Füszért OB I-es férficsapatának nemrégiben leköszönő vezetőedzője. – De ezt is pótoltuk a múlt héten. Csütörtökön az egész csapatot meghívtam egy közös bográcsozásra.

– Hogyan telnek a napjai, mióta már nem OB I-es vezetőedző? Gondolom, furcsa volt, hogy nem kell agyalni a következő szezon keretének összeállításán.

– Kicsit furcsa volt, hogy a csapathirdetés nélkülem zajlott, de így is van bőven tennivalóm. Jelenleg azon dolgozom, hogy hogyan tudjuk megoldani közel 150 vízilabdázó gyereknek a nyári edzésprogramját. A Hullám 50 méteres medencéjét még legalább két hétig nélkülöznünk kell, de július közepén már az utánpótlás-korosztályoknál is elrajtol a szezon. Szóval most próbálom feltérképezni az összes olyan helyet a régióban, ahol vízfelület található.

– Nem titok, hogy azért áll fel a padról, hogy több időt tölthessen a családjával. De úgy tűnik, a járvány bőven adott pluszmunkát.

– A feleségem pont a minap kérdezte meg, hogy mi lenne, ha nekem most még edzéseket is kellene tartanom? Csak mosolyogtam rajta, mert fogalmam sincs. De nagyon élvezem a munkámat a pécsi utánpótlásnál. Én hiszek abban, hogy európai szintű utánpótlásbázis épülhet a városban. Az viszont nagy fejtörést okozott, hogy kit találok a serdülő- és az ificsapatot három évig irányító Török Viktor helyére. Azonban szerencsére megtaláltam a méltó utódját a PVSK új vezetőedzőjének, a Békéscsabáról érkező Szilágyi Kristóf személyében.

– Ha jól tudom, az új vezetőedző nemcsak kollégája, nagyon jó barátja is. Esetleg „kampányolt” is Török Viktor mellett?

– Én nem szerettem volna ebbe belefolyni. Inkább még tartottam is attól, hogyan fogom pótolni őt a PSN utánpótlásánál. Egy dolgot mondtam a vezetőségnek: ha Török Viktorra esik a választás, akkor bármikor rendelkezésére állok, ha szüksége van rám.

– Lukács Gergelytől zengett az egész uszoda a PVSK hazai meccsein, még a szurkolókat is túlkiabálta. Nem tudom elképzelni, hogy ezentúl csendben üldögéljen.

– Halvány lila gőzöm sincs róla, hogyan bírom ki csendben. Majd a gyermekeimet az ölembe ültetem, és valahogy megpróbálom visszafogni magam. Az biztos, hogy nagyon fogok szurkolni a fiúknak. A pécsi utánpótlás-nevelés számára is rettentően fontos, hogy legyen egy jó és szerethető OB I-es gárda a városban. Nagyon bízom benne, hogy a szurkolók továbbra is ki lesznek szolgálva. Az elmúlt években nagyon sokat kaptunk tőlük. Egy olyan atmoszférát teremtettek, ami nagyon ritka a vízilabdában.

– El tudja azt képzelni, hogy valaha is elmenjen Pécsről? Mondjuk, ha a BL-győztes FTC jelentkezne be önért?

– Ez most engem egyáltalán nem foglalkoztak. Inkább arra koncentrálok, hogy egyszer majd pécsi fiatalokkal verjük meg a Barcelonetát, a Partizan Belgrádot vagy éppen a Fradit. Tizenkét éve az az álmom, hogy egyszer olyan szintre jussunk vízilabdában, mint az Ajax fociban – ami a tehetségek kinevelését illeti. Amikor ezt 2008-ban elmondtam, többen mosolyogtam rajtam. Pedig már nem vagyunk messze ettől.