Tóth Norbert: „Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok”

– Amikor egy éve beszélgettünk, akkor egészen más hangulatban volt, hiszen nem sokkal korábban veszítette el a PVSK férfikosárlabda-csapata a mindent eldöntő meccset, amely az élvonalba való feljutásról döntött. Most viszont egy ugyanilyen fontos mérkőzést megnyert a gárda, ami azt jelenti, hogy a következő szezont a legjobbak között kezdi a Pécs. Elégedettség van, megnyugvás? – tettük fel a kérdést Tóth Norbert, az együttes sportigazgatójának.

– Nincs megnyugvás, mert azonnal a következő feladatra kell koncentrálni. De persze, amikor nyertünk, hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon ritka az, hogy egy csapattól valóban kizárólag a bajnoki cím az elfogadható eredmény, minden más kudarc. Mi most így voltunk, és hála istennek, sikerült is nyernünk.

– De mondjuk nem sokon múlt. Amikor például a döntő második meccsén 51 ponttal kikapott a PVSK a MAFC-tól, nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna arra, hogy a végső győzelem a pécsieké lesz.

– Ez így van. De azt sem tagadom, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mi a Lauberben kikapunk, hogy hazai pályán bukjuk el a feljutást. Az, hogy a rájátszás meccseit ott játszhattuk, nekünk nagyon sokat pluszt jelentett. És azt gondolom, a közönség is tudta ezt, hiszen rengetegen jöttek ki nekünk szurkolni.

– Tény és való, hogy egy másodosztályú meccsen ritka, hogy nagyjából 2000 néző van kinn.

– Igen, és ezért nem is lehetünk eléggé hálásak. A régi időket hozta vissza a hangulat. Ha már említette azt a brutális vereséget: azt követően bementem az öltözőbe, és elmondtam a srácoknak, hogy nincs vége, fel a fejjel, tartozunk magunknak és a közönségünknek annyival, hogy “felszedjük” a parkettát. A csapat mentális erejét mutatja, hogy innen is fel tudtunk állni, és meg tudtuk nyerni a hazai találkozókat, amely elég is volt a végső győzelemhez.

– Nagyon együtt él a játékkal: többször is láttam, hogy felugrik a székéből, állva kommunikál mindenkivel, játékossal, edzővel. 

– Tipikus első szezonom volt, ilyen szempontból is. Sokszor elragadott a mérkőzés heve, néha több időt töltöttem állva, mint ülve. Jövő szezonban már megfontoltabb és remélhetőleg nyugodtabb is leszek.

– És nem hiányzik a játék?

– Nem, én ezt teljesen tudatosan letettem, amikor visszavonultam. Még csak játékból sem állok be soha. Vagyis két egyéni képzést bevállaltam, de utána napokig szinte mozdulni sem bírtam. Azt követően tényleg eldöntöttem, hogy többet ilyet nem csinálok. Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, azt csinálom, amit szeretek.

– Az előző idény fel-nem-jutása után visszaadott valamit az élet?

– Amikor egy éve beszéltünk, akkor azt mondtam, hogy úgy érezném kereknek ezt a történetet, ha visszajutnánk az élvonalba. Úgyhogy igen, visszaadott, de meg is dolgoztunk érte, nagyon keményen. Ennek megfelelően az ünneplés is felejthetetlen volt. 

– A következő idény csapata alakul már?

– A gárda nagy részét szeretnénk egyben tartani, egyelőre ennyit tudok mondani. Annak a híve vagyok, hogy aki nálunk bizonyított, ismerjük az emberi oldalát is, azt tartsuk meg. Ha ez sikerül, akkor a magyar piacra nem fogunk kimenni. A légiósok kapcsán csak azt tudom, hogy nem szeretnék statisztika-gyárosokat látni, inkább olyan srácokat, akik mentalitásban is illenek a mi közösségünkbe.

Tóth Norberttel készült podcastünket itt meghallgathatja: