Hírek

2007.05.24. 15:43

Adalékok a Pusoma-ügyhöz

Az ártatlanul elítélt, majd öngyilkosságot elkövető Pusoma Dénes ügyében sokan megszólaltak már. Ennek ellenére az esetről kialakult kép még mindig igen hiányos, ráadásul meglehetősen egyoldalú.

Stanga István

Sokáig gondolkodtam azon, vajon hozzászóljak-e mindahhoz, ami manapság Pusoma Dénes ügyével kapcsolatban történik. Hogy az ártatlanul elítélt, majd öngyilkosságot elkövető cigény férfi esete most újra az érdeklődés középpontjába került, az nem kis részben köszönhető Ragályi Elemérnek, aki játékfilmet forgatott a tragikus eseményekből, továbbá annak a vitának, amely manapság a bírói munkát övezi. Végül is úgy döntöttem, elmondom a véleményemet. Már csak annak okán is, mert az ügy összes szereplőjét ismerem, s végigültem azt a bírósági tárgyalást, amelynek során Pusomát elítélték.

Nos, elöljáróban leszögezem: aligha vitatható, hogy az eljárás során súlyos hibák történtek, hiszen, ha nem így lett volna, nem kerül sor egy ártatlan ember bebörtönzésére. Más kérdés, hogy a felelősség hogyan is oszlik meg azok között, akik részt vettek az ügy nyomozásában, a vádemelésben, majd az ítélet meghozatalában. Meggyőződésem ugyanis, hogy e tekintetben elég sok a torz megállapítás, nem is szólva bizonyos tények figyelmen kívül hagyásáról.

Nézzük először is az ügy bíráját... Manapság – képletesen szólva – mindenki az ő fejét követeli, ami persze, betudható annak, hogy a bírói munka manapság sokkal inkább a kritikák kereszttüzébe került, mint korábban. Úgy gondolom, a megyei bíróság egyik legképzettebb bírájáról van szó ( ez egyébként jó néhány megyebeli ügyvéd véleménye is), aki ráadásul kellő tapasztalattal is rendelkezik, hiszen már jó ideje tárgyalja a legsúlyosabb (például az élet elleni) bűncselekményeket.  Jómagam mindenkor azt láttam, hogy kellő körültekintéssel és alapossággal igyekszik feltárni a tényeket, még akkor is, ha esetleg a rendőrség nem éppen szakszerű munkáját kell korrigálnia.

S ha már a rendőrségnél tartunk. Akárcsak más ügyekben, úgy itt is bevetettek mindent (fogdaügynök, stb.), hogy bizonyítékot szerezzenek Pusoma ellen. Ha valahol hibázott a bíróság, talán itt, végtére is tudnia kellett volna, hogy ezek a „bizonyítékok” mennyit is érnek. Megjegyzem: ha a rendőrség nem ugyanazokkal a módszerekkel próbálkozna azóta is, talán nem siklik félre a móri, nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás ügye sem. Úgy vélem tehát, a rendőrség szerepe sokkal nagyobb volt a dolgok alakulásában, mint ahogy sokan feltételezik.

A végére hagytam azt a tényt, amelyről a legevesebb szó esik, de amely talán a legnagyobb súllyal esik latba: azt tudniillik, hogy már első fokon jogerőre emelkedett az ítélet, mivel nem volt fellebbezés. Manapság a médiumok úgy fogalmaznak, hogy „Pusoma Dénes nem fellebbezett az ítélet ellen” (megjegyzem, ennek a momentumnak később a kártérítés szempontjából is kiemelt jelentősége volt, de ez egy másik kérdés). Hogy a félműveltnek is alig nevezhető Pusoma (aki szerintem azt sem nagyon értette, mi történik körülötte) nem fellebbezett, az egy dolog. De vajon miért nem tette meg ezt a védője? Ügyvédek egybehangzó véleménye szerint ilyen ügyben a másodfokra bízni a döntést szinte kötelező. A vádlottnak egy esély, a védőnek pedig nem kerül semmibe. S talán egy másik bíróság máshogyan értékeli a történteket. Miért van az, hogy erre senki sem kíváncsi? Holott az egész tragédia egyik legfontosabb momentumáról van szó.

Persze, még sokáig lehetne boncolgatni a történteket, de felesleges. Hiszen a célom a most leírtakkal csak annyi volt, hogy valamelyest árnyaljam azt az egyoldalú képet, amely sokakban kialakult, s amely nem igazán segíti elő, hogy a jövőben ne forduljanak elő hasonló emberi drámák.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!