Hírek

2008.10.23. 11:43

Simicskó, a profi

Ha a NATO politikai és katonai vezetői egy kicsit is figyelnének például a kereszténydemokrata Simicskó Istvánra, a jövőben egyetlen amerikai, magyar, német, francia, lengyel, stb. katonának sem kellene meghalnia Irakban vagy éppen Afganisztánban.

Stanga István

Noha a háborúk veszélyeivel az emberek zöme úgy általában tisztában van, a hazai közvélemény igazán csak az Afganisztánban szolgálatot teljesítő magyar katonák tragédiái után szembesült azzal, hogy ezek a missziók bizony emberéleteket is követelhetnek. És bár a két tűzszerész halála óta több mint egy negyed év telt el, számomra mind a mai napig nem világos, vajon megnyugtató választ kaptunk-e azokra a kérdésekre, amelyeket annak idején magam is feltettem..., tehát, hogy megelőzhetők lettek volna-e a bekövetkezett drámák, avagy katonáink (és persze, a honvédségi vezetők) csak és kizárólag a szerencsében bízhattak. A dolog természetesen egyáltalán nem véletlenül jutott az eszembe, hanem annak az interjúnak a kapcsán, amely Simicskó Istvánnal készült, s amelyben a parlament nemzetbiztonsági bizottságának kereszténydemokrata elnöke azt állítja, a tragikus események elkerülhetők lettek volna, ha... Nos, hadd mondjam el, hogy nekem éppen ezzel a „ha”-val van problémám. Nem, nem azzal, hogy a KDNP politikusa szerint a történtekben tetten érhető „a magyar kormány felelőssége is” (mert egyfelől mi mást mondhatna egy ellenzéki honatya, másfelől meg egy külföldi katonai szerepvállalásért persze, hogy a kabinetnek kell tartania a hátát), hanem azzal, ahogyan Simicskó ezt az állítását alátámasztani igyekszik. Ő ugyanis a kormány felelősségét firtató szavait úgy folytatta, „érthetetlen, hogy miért nem az afgán helyi erőket képezték ki a felkészült magyar tűzszerészek a bombák hatástalanítására (...) természetesen fontos az afgán emberek élete is, de hozzánk sem jönnek afgán tűzszerészek, ha itt találnak egy második világháborús robbanószerkezetet.” 

Hát, mit is mondjak..., ha valakire nézvést igaz az a kevéssé ismert, ám ettől még nagyon is bölcs mondás, miszerint „háború után okos a katona”, az biztosan nem Simicskó István, ugyanis az előbb idézett gondolatokban magam nem túl sok okosságot fedeztem fel. Mert azt még csak-csak megérteném, ha Kispista Jóska átlagpolgár menne bele ilyen demagóg fejtegetésekbe, de hogy egy országgyűlési képviselő tegye ezt, az enyhén szólva is furcsa. Már eleve azt irgalmatlan nagy hülyeségnek tartom, ha valaki párhuzamot von az idehaza felbukkanó második világháborús robbanószerkezetek hatástalanítása, illetve a NATO kötelékében szolgálatot teljesítő magyar tűzszerészek afganisztáni tevékenysége között, és akkor még egyetlen szót sem ejtettünk arról a maga nemében egyedülálló ötletről, amellyel Simicskó az interjúban kirukkolt. És hát, tényleg..., mi a fenének halnak Irakban és Afganisztánban az amerikaiak, a magyarok, a franciák, a lengyelek, a németek, és ki tudja még, hány és hány náció fiai, amikor csak annyit kellene tenniük, hogy tűzszerészeket, tengerészgyalogosokat, harcjárművezetőket, felderítőket faragnak a helyi emberekből, aztán karba tett kézzel, a tévé előtt sörözve figyelik, mi is történik a messzi távolban. Nos, töredelmesen be kell vallanom, nekem egy ilyen páratlan megoldás akkor sem jutott volna az eszembe, ha ezer évig élek is. Mentségemre legfeljebb az szolgálhat, hogy én nem vagyok szakember.

Ezek is érdekelhetik