Alpesi síparadicsomba vágyik a pécsi szépség

<extra>– Idegenforgalmat tanulsz egy érettségire épülő, fizetős szakképzés keretében, ahol idén végzel. Parkolópályára tetted magad, esetleg mennél utána még tanulni, vagy mindig is erre vágytál?
– Az utóbbiról van szó. De azt sem mondhatom, hogy valaha is komolyan gondolkodtam volna azon, hogy továbbtanulok. Szerettem volna az érettségi után egy olyan szakmát tanulni, amellyel el is lehet helyezkedni, és amelyet szívesen is csinálok. Az idegenforgalom éppen ilyen, nekem való dolog.

– Miért is?
– Nem én vagyok a legközvetlenebb ember, és a legjobb kommunikációs készséggel rendelkező sem, akit ismerek, de szívesen foglalkozom emberekkel. Olyan munkát szeretnék, ahol nyugodtabb és pörgősebb periódusok váltják egymást. A legszívesebben egy hotelban, recepción dolgoznék, vagy idegenvezetőként.

– Vagyis nincs biztos tipped a nyárra?
– Biztos még nincs, de elképzelésem van. Egy ismerős segítségével Ausztriába szeretnék menni egy alpesi hotelba, recepciósnak. A pénz miatt is, ami ég és föld itthon és kint, de amiatt is, mert imádok síelni. Persze, ha az nem jön össze, akkor akár szobalánynak is beállok ugyanoda. A nyelvismeret miatt lehetséges, hogy amúgy is ez a jobb forgatókönyv.

– Ha nem megy legalább egy nyelv magas szinten – vagy több is, tűrhetően, nem sok babér terem neked ezen a pályán...
– Tudom, de csupán arról van szó, hogy az önbizalmamat kell erősítenem.

– Nem utal önbizalomhiányra, hogy elmentél a fotózására. Talán az, hogy te lettél az áprilisi közönségdíjas, segíthet.
– Sosem gondoltam, hogy ennyien szavaznak rám, de való igaz, amikor megtudtam a hírt, néhány napig minden szebb volt egy kicsit. Emiatt köszönettel is tartozom mindenkinek, aki rám kattintott.