Akit életében utolért a halhatatlanság

– A kiállítás négy termét összekötő folyosó végén szembeötlő egy különös kép.
– Ez az 1965-ben készült „Piros körös” alkotásom, s nem csoda, hogy Pinczehelyi Sándor ezt kiemelt helyre tette, merthogy az egyik kedvencem. Sándor egyébként több mint ötven éve ismer, s az egész országban a legjobban érti a gondolkodásomat, nincs nála alkalmasabb ember a munkáim tematikus és időrend szerinti összeállítására.

– Akkor elégedett a bemutatóval?
– Az maga a halhatatlanság, ha az embernek még életében állandó tárlata nyílik. Én most csak köszöneteket tudok fogalmazni, mert a szüleimtől Martyn Ferencen át igen sok embernek hálálkodhatom, hogy idáig jutottam.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „A világ vizuális összefüggéseit foglaltam érthető rendszerbe”
[/caption]

– Mi az, ami mindig előrevitte?
– Hogy soha nem érdekelt semmiféle művészi csoportosulás, csak az foglalkoztatott, ami körülöttem van. A célom az volt, hogy a világról szerezhető vizuális összefüggéseket megpróbáljam mindenki számára érthető rendszerbe foglalni. Azt hiszem, következetes művész voltam, és ez a kiállításon is jól látszik.

– Mit üzen az utókornak az itt látható képeivel?
– Mindenképpen felhívnám a figyelmet arra a sajátos kapcsolatrendszerre, ahogy én Martyn Ferenctől kaptam szakmai útravalót, amit aztán igyekeztem szétosztani az időközben a világ minden pontjára szétspriccelő Pécsi Műhely tagjainak. Ez a kiállítás egy szellemi találkozóhely lehet, egy pécsi kulturális gyöngyszem, ahol az emberek inspirációt kapnak, hogy a természethez, a társadalomhoz a világhoz való viszonyukat újraértékeljék, hogyha bármit is tesznek, ne másoljanak, hanem újat hozzanak létre.

– Maradt megvalósulatlan álma?
– Szeretném, ha a művészeti oktatásban bevezetnék a természettudományi analógiákat. Azokat a természeti összefüggéseket kiemelve, amelyek erősítik a művészi látásmódot.

– Fest még?
– Bár mindörökké pécsinek valljuk magunkat, egy ideje Balatonberényben élünk feleségemmel, Apagyi Máriával, ahol az a jó, hogy az égvilágon nincs semmi, így nem kalandozik el a figyelmünk, és rengeteget dolgozhatunk. Épp most kezdek hozzá egy vizuális mikrokozmosz sorozathoz. Nem tudom még, hogy milyen lesz, csak az biztos, hogy elsősorban tusrajzokból áll majd.

Nem Pécsett él, de mindig hű maradt a városhoz

Lantos Ferenc 1929-ben született Pécsett, 1947-ben a pécsi Széchenyi Gimnáziumban érettségizett, 1952-ben rajztanári diplomát szerzett, 1964-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Kossuth-díjas festő, grafikus, művészpedagógus, a Művészeti Akadémia rendes tagja, Pécs Díszpolgára. 1959-ben létrehozta a Pécsi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatát, 1968-ban a Pécsi Műhely nevű képzőművészeti csoportot, 1985-ben az Apáczai-központ művészeti iskoláját, 1992-ben az Apáczai-központ Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláját. Félszáz egyéni és közel másfél száz csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Felesége Apagyi Mária, gyermekei: Éva és Gábor 59, Tamás 57 éves.