Récsei Rita remek formában várja a riói ötkarikás játékokat

Nem nagyon van nála népszerűbb ember manapság a kisvárosban. Récsei Rita lesz ugyanis Kozármisleny első olimpikonja – a napokban végig is látogatja a rokonokat, ismerősöket, akik nyilván egy hatalmas adag jókívánsággal indítják majd útjára Brazíliába.

– Szombaton befejeztük az edzőtábort, hazajöttem Kozármislenybe, s mielőtt csütörtökön elutazom Rióba, körbelátogatok mindenkit – mondta a mindössze húszéves gyalogló. – A kijutással természetesen nemcsak magamat leptem meg, hanem minden ismerősömet is, akik persze nagyon örülnek, izgulnak, és nagyon szurkolnak nekem. Eddig, amíg az edzésekre, a munkára koncentráltam, nem izgultam, de most, hogy mindenki kérdezgeti tőlem, mi lesz, hogy vagyok, mit várok, kezdem felfogni, hogy nemsokára megyek, s bizony kezdek én is izgulni. Ugyanakkor nagyon várom a versenyt, várom, hogy megmutathassam, mit tudok, mire vagyok képes.

Ha az utóbbi hetek munkájából indulunk ki, akkor sokra lehet képes – természetesen elsősorban önmagához képest. A háromhetes tatai edzőtábor ugyanis nagyon jól sikerült, betegség, sérülés nem hátráltatta a felkészülést, így Récsei Rita remek formában van. A résztávos edzéseken érezte, hogy megvan a kellő gyorsasága, a hosszú távokon pedig azt konstatálhatta, hogy erős, bírja a kilométereket, nem fárad el.

Hogy mindez mire lesz elég Rióban, a világ legjobb felnőtt versenyzői között, az jó kérdés.

– Nincs konkrét tervem. A felnőtt mezőnyben új vagyok, nem is versenyeztem még velük nemzetközi szinten, így hát elsősorban szeretném magam kipróbálni, megmutatni. Csak magamra fogok koncentrálni. Ha egyéni csúcsot tudok menni, akkor már nagyon boldog leszek – fogalmazott Récsei, akinek az egyéni legjobbja 1:35.33.

Már most megsúghatjuk: a családtagok, ismerősök akkor is nagyon boldogok lesznek, ha egyáltalán végigmegy a húsz kilométeres távon. Aztán jöhet egy újabb kör Kozármislenyben – immár az élménybeszámolóval.

„A nővérem a példaképem!”

Néhány évvel ezelőtt rendszeresen még két Récseivel találkoztunk, amikor atlétikai eredményekről volt szó: egyikük Rita volt, a másik pedig a testvére, Petra.

– A nővérem a példaképem! – árulta el Récsei Rita. – Ő futó volt, együtt edzettünk, motivált engem, figyelt rám, tanítgatott, bíztatott. Mindig felnéztem rá.

A nővér, vagyis Petra komolyan már nem sportol húga elmondása szerint. Őt annak idején a keresztapja, Gellai Jenő edző csábította le futni, s ha már ment edzeni, természetesen ott kellett lennie Ritának is.

– Én mindig azt csináltam, amit a nővérem, mentem utána. Ő volt számomra az etalon.

Nem különösebben meglepő, Petra sem volt éppenséggel tehetségtelen: az archívumban keresgélve hirtelen találtunk serdülő országos bajnoki aranyérmet 3 km-es gyaloglásban, csapatbajnoki címet kismaratoni ob-n, továbbá mezei futó magyar bajnokságon a PVSE színeiben csapatban elért második helyet.

Nagy bravúr: alighogy átállt erre a távra, máris teljesítette az olimpiai szintet

Sokáig Srp Gyula irányításával készült a versenyekre Récsei Rita, ám tavaly felköltözött Budapestre, s immár a Bp. Honvéd színeit képviseli, edzője pedig Urbán Ákos.

– Rendkívül hálás alany, aki tehetséges, ügyes, de természetesen nem ez lesz az ő olimpiája, hiszen még csak húszéves – mondta tanítványáról Urbán Ákos. – Rendkívül kellemes meglepetést szerzett azzal, hogy kijutott Rióba, hiszen egy ilyen távon, egy ilyen versenyszámban, ahol ennyire fontos az állóképesség, rengeteg kilométernek kellene a lábakban lenni.

A tréner hozzátette, amikor 10 km-ről 20-ra váltottak, 1 óra 40 perces időt céloztak meg. Aztán Rita már az első versenyén 1 óra 39-et gyalogolt, majd három héttel később már 1:37.59-nél tartott. Ekkor rémlett fel először bennük az olimpiai indulás lehetősége: a békéscsabai országos bajnokságon aztán megcsinálta a szintet, pedig reálisan nézve nem sok esélye volt rá.

Beleszeretett a mozgásba

Vajon hogy talál rá valaki a gyaloglásra, hogy lesz valakinek ez a kedvenc sportága, és, mondjuk, nem a kézilabda, a kosárlabda vagy, maradva az atlétikánál, a futás, a távolugrás. Nos, mint az alábbiakból kiderül, Récsei Rita a gyorsabb tempót kedvelte eleinte.

– Tízévesen futóként kezd­tem a Pécsi Futó Klubban, ahova egyszer lejött a szintén olimpiai résztvevő Srp Miki apukája, Srp Gyula – emlékezett vissza a kozármislenyi sportoló. – Ő ismertetett meg a gyaloglással, nála próbáltam ki először. A futás mellett aztán már ezt is csináltam, egyre többet gyalogoltam, aztán elindultam az országos bajnokságon is. Megszerettem, és végül teljesen átálltam rá.

S hogy mit lehetett rajta megszeretni?

– Először furcsának, erőltetettnek tűnt a mozgás. Aztán egy-két edzés után természetessé, könnyeddé vált számomra, s valahogy ebbe a mozgásba szerettem bele.

Kész szerencse tehát, hogy Srp Gyula annak idején átrándult a futókhoz, hiszen olyan tehetséget talált a sportág számára, mint Récsei.