Elköszönnek a fesztiválszervezők

– Arra vagyok a legbüszkébb a POSZT tíz évét illetően, hogy nagyon jól sikerült a szerkezete. Ahogy 2001-ben elkezdtük, az OFF-rész műfaji arányai alig változtak, és a verseny is tökéletesen a helyére került ebben a műsorkavalkádban – vélekedik Jordán Tamás.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Vajda Márta, Jordán Tamás és Simon István a 10. POSZT-megnyitó előtt városi sétán egyeztet a Király utcában
[/caption]

– Kaptak kritikát a találkozók, de az tagadhatatlan, hogy mindegyik gyakorlatilag zavartalanul működött. Nekem az melengeti a szívem, hogy a programokat segítő műszaki stáb harminc fős vezérkarával kezdetben hat órán át zajlott az egyeztetés, idén ez a stábértekezlet 30 perces volt. Az emberek négyötöde ugyanaz, s mindenki pontosan tudja már a dolgát. A gazdasági és adminisztratív személyzettel ugyanez a helyzet – összegez a másik főszervező, Simon István. – Szerintem a legfontosabb a tíz esztendő történetében, hogy a POSZT nem egyszerűen létrejött, egyértelműen a legrangosabb, legjelentősebb színházfesztivál lett Magyarországon – értékelt Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság titkára.

– Azt sajnálom a legjobban, hogy bár mindig terveztük, mégse jutott rá energia, hogy a POSZT csináljon egy saját színházi előadást. Egy éve még nemzetközi társulattal, kortárs külföldi dráma adaptálásán gondolkoztunk, ám végül nem lett belőle semmi – vázolja legfőbb hiányérzetét Jordán Tamás.

– Amit én a legjobban nehezményezek, az az anyagi biztonság. Elsősorban a központi támogatás az, amellyel mindig akad valami kalamajka – jegyzi meg Vajda Márta.

– Le a kalappal a város előtt, a helyi segítség mindig korrektül megérkezik. Ám olyan rossz még soha nem volt az anyagi háttér, mint az idén: a kulturális tárca csak a napokban írta ki azt az irányított pályázatot a 65 milliós központi forrásra, a pénz pedig a legjobb esetben is csak július végén kerülhet a számlánkra – fogalmaz a pillanatnyi gondokról Simon István.

– A verseny a válogatón múlik, az ő dicsősége vagy bukása, ami ott történik. Ami viszont az OFF-programot illeti, talán csak a zsákba futás nem szerepelt még benne, nincs olyan műfaj, amit kihagytunk volna, szóval a POSZT megújításáról fölösleges beszélni – vélekedik Jordán Tamás. – Engem mindig nagyon türelmetlenné tesznek az efféle felvetések. Ugyanis semmilyen újító, jobbító ötlet elől nem zárkózunk el, de azt is látni kell, hogy flottul működik minden, olyan ez, mint egy jó házasság.

Persze elmúlt már a nászút gyönyörűsége, mindemellett minek a jón változtatni. Aztán még hozzáteszi: – A mi erőnk már elfogyott, Simon Pistával jövőre mindenképp átadjuk a helyünket, és azt is kijelenthetem, a POSZT-válogatásra is hiába kérnének fel. Itt leszek ezután is néhány napra a színházfesztiválokon, de már csak vendégként. A két leköszönő főszervező beszámolt arról is, hogy vannak konkrét nevek, akiket szívesen látnának az általuk elindított munkakörben, de sok mindenen múlik, hogy ki lesz végül a befutó. Abban egységes az álláspont, hogy kell egy helyi bennfentes színházi ember, ám sok múlik azon, hogy Balikó Tamás ősszel lejáró igazgatói mandátuma után ki vezeti majd a teátrumot. A fővárosi társ pedig sokkal inkább politikai, mint szakmai döntés eredménye lesz, vélekedtek, de elképzelhető az is, hogy pályázat útján töltik majd be a posztot.