A klubélet Budapesten sem kánaán

Babarci Bulcsú az utcazenei fesztivál győztese TükeZoo duójával tavaly települt fel Budapestre.

– Hogy miért költöztünk fel? Pécs a kilencvenes évek közepétől zenészváros, mindemellett az élőzenét befogadó klubok mára jórészt bezártak, s a maradék egy-két közönségmegosztó helyszínen főleg olyan zenekarok lépnek föl, kiknek jól meghirdetett szereplése garantálja a fizetővendégek részvételét. Az EKF által támogatott rendezvényeken (PEN, EFOTT, ICWIP, Varázskert, Fishing On Orfű) a TükeZoo is részt vett, egy-két kivétellel pozitív tapasztalatokat szerezve.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A TükeZoo
[/caption]

Ám a kultúra nagyszabású akciói, a tömegekre fókuszálás elszívta a színeket a hétköznapokból, a zenészkocsmákból és az egyetemi klubokból. Budapesten pillanatnyilag egyértelműen jobbak a kilátások, legalábbis fellépések és logisztika terén. Mindezek ellenére pécsi zenekarnak tartjuk magunkat. Számunkra ez a döntés egyfajta véleménynyilvánítás – úgymond önkéntes száműzetés. Heti egy-két TükeZoo-fellépést Budapest simán elbír, ami ebben az időszakban Pécsett szinte lehetetlen. A klubozás anyagilag még nem kifizetődő, ám itt „tűzközelben” vagyunk. A West-Balkánban történt tragédia óta viszont a fővárosban sem látszik ígéretesnek a helyzet, mivel olyan rendelkezéseket hoznak, ami most pont a békés, viszonylag kis létszámú, élőzenés klubokat fojtogatja.

– Én úgy élem meg a fővárosi újrakezdésemet, mint a zalaegerszegi, majd a pécsi kezdés utáni újabb „zenei gyerekkort” – fogalmaz Takáts Eszter, aki valójában már Baranyában is messzire jutott az országos hírnév útján. A „pavilonos” korszakom köszön itt vissza, de a legfontosabb, hogy a függetlenségemet továbbra is sikerült megőrizni. Tény, hogy nagyobbak a lehetőségek, több a „fontos ember”, de azért itt is érezhető az egyszer fent, máskor lent. Most például egymást érik a fellépéseim, de ősszel alig szerepeltem. Pécs pedig továbbra is fontos láncszem az életemben, csak most nem onnan, hanem oda utazgatom.

Sándor Dani „kötött pályán” került az ország központjába, hangmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen.
A siker is egyetemistaként érte el: a döntően Pesten tanuló és élő pécsiekből álló Esclin Syndo zenekarral egy nemzetközi tehetségkutatón egészen a bécsi Prater Stadionig menetelt. – Zenészként a fővárosban ismertem meg olyan társaságokat, akik továbbvittek az úton, amin magam is menni szerettem volna – összegez a ma már fővárosi hangstúdió-társtulajdonos. – Az Esclyn Sindo fél éve pihen, de bármikor újra feltámadhat. Mindenki az egyéb projektjeivel van elfoglalva, de Perger Dalmával együtt játszunk a Volkova Sistersben. Most egy amerikai útra indulunk, s készül a debütáló lemezünk. Koncerthangosításokkal is foglalkozom, leginkább az A38 hajón, és persze stúdiómunkákkal. Így ismerkedtem össze az Isten háta mögött együttessel, akik előbb producernek, majd billentyűsnek hívtak a csapatba, s most ez a legintenzívebb zenei tevékenységem.