Kultúra

2012.06.07. 12:53

Cserhalmi György pécsi titkai

Cserhalmi György színművész a díszvendég a 12. POSZT-on, ő nyitja meg csütörtökön 17 órakor a találkozót. Az még neki is meglepetés lesz, hogy milyen mini tárlat születik a tiszteletére. Pécsről, személyes kapcsolatairól viszont szívesen mesél.

M.B.E. (Dunántúli Napló)

– Mi jut eszébe a városról?

– Gyermekkoromban sokat utaztam ide Debrecenből, mert jó vívószakosztály volt, és jöttem versenyezni. Arra már nem emlékszem, hogy nyertem itt valamit tőrözőként vagy párbajtőrözőként, de szép élmények voltak.

– Mi maradt meg a vívószenvedélyéből?

– A színpad leszorított a pástról. Viszont sokat segített kardozós filmes és színházi szerepekben. Egyébként a moziban is azonnal észreveszem, hogy a kardforgatónak van-e előképzettsége, látni, hogy mikor lehetne a harc közben megvágni.

– És jöttek a pécsi filmszemlék.

– Én Pécsett nyertem először nagyobb elismerést, még 1981-ben,  a Mefisztóban Miklas szerepéért a Legjobb alakítás díját. Bár az is ide tartozik, hogy engem erről külön nem értesítettek, Győrből autóztam hazafelé a barátaimmal, amikor a rádió bemondta a sikeremet.

– Mit jelent Cserhalmi Györgynek a POSZT?

– Az idei felkérést leszámítva itt istenigazából soha nem voltam még fontos szereplő. Pedig kezdetben bábáskodtam is a megvalósulásáért. A Merlinben volt egy szakmai vita, ahol két táborra szakadt a színházi világ, és én a pécsi helyszín mellett voksoltam. Később meghívtak egy-két koncertre énekelni, színészként pedig csak tavaly szerepeltem versenyprodukcióban, a Mesés férfiak szárnyakkal előadásban.

– Mindezek ismeretében, hogy értékeli a díszvendég titulusát?

– Remélem az lesz csak a dolgom, hogy díszelegjek. Persze énekelni is fogok, a Cseh Tamás emlékműsorban.

– Több ez azért egy éneklésnél.

– Cseh Tamással a Balaton-parton harminc éven át sok időt töltöttünk együtt. Ami pedig az urbánus dalait illeti, Bereményi Gézának van egy trükkje, egyetlen mondatba be tud sűríteni bonyolult emlékeket. Mindig ott a dráma a dalszövegeiben, és a mellbevágó érzelmeken túl finom tüskéket kapnak társadalmi viszonyaink is. Azt kell mondanom, túléltek minket ezek a dalok, önálló életre keltek, részeivé válva a magyar zenekultúrának. Nekünk is nagyon erős saját történeteink vannak, de ezek megmaradnak személyes titoknak. Ő már egy részét elvitte, én még őrzöm a másik felét.

Címkék#POSZT#Pécs

Ezek is érdekelhetik