Olvasónk így látja: a Fekete Gyémánt téri „anziksz”

A szabolcstelepi egy szoba-konyhás lakásban, mint fiatal házasok összezsúfolódva laktunk a férjem szüleivel. Ez a fürdőszoba nélküli, mosdófülkés lakás akkor luxusnak számított. A mostani első benyomásom a látottakról pozitívnak tűnt. A hatalmasra nőtt platánok látványa, az Európai Kulturális Főváros program keretén belül megújult lépcsők, a parkot átszelő sétányok, ivókút, új padok, a házak felújított homlokzata, esőcsatornái stb. jó érzéssel töltött el. A párommal a teret végigsétálva és az itt töltött tizenöt évre emlékezve zavaróan hatott az a nyomunkba szegődött, látszólag céltalanul lődörgő, rossz benyomást keltő fiatalember, aki csak akkor szakadt le rólunk, amikor az egyik házból kilépő hölgy figyelmeztetett arra, hogy minden ilyen alakra oda kell figyelni. Mert nem tudni, milyen szándékkal követi a téren át közlekedőket. Azt is elmondta, hogy ő is fél egyedül elhagyni a házat, az előbbiek miatt. Van viszont a város vezetésétől egy ígéretük, hogy hamarosan térfigyelő kamerák beépítésére kerül sor a téren – tette hozzá.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy megvan -e még a lakásunkkal szemben lévő garázssoron a garázsunk? Sajnos már csak hűlt helyét találtuk. Lebontották, és – mint megtudtuk – elvitték építőanyagnak. A helyén viszont egy hatalmas szemétdomb éktelenkedik.

Kiselejtezett, mosó- és hűtőgépekkel, hegyekben álló ruhaféleségekkel. Miközben a felette lévő szerviz úton piros színű konténerek találhatók, „hasznosítható” hulladék felirattal.

Levonva a látottakról a tanulságot, nem bánom, hogy annak idején innen elköltöztünk, mert a megüresedett bányászlakásokba beköltöztetett családok – tisztelet a kivételnek –, mint azt a még itt élő ismerőseinktől megtudtuk, a „békés” egymás mellett élés szabályait nem ismerik, vagy nem akarják megismerni és teszik ezáltal elviselhetetlenné az itt élők életét.

Egy volt, Fekete Gyémánt téri lakó