A munkástanács tagjai megkapták a bizalmat - idézi fel emlékeit olvasónk

Az 1948-as kommunista hatalomátvétel és a felajánlott Marshall segély elutasítása nagy nyomorba döntötte a háború sújtotta országot. Az elégedetlenség 1956-ra érte el a tetőfokát. Ezen még az sem segített, hogy az időközben Rákosi Mátyás helyére lépett Nagy Imre felszámolta a recski és hozzá hasonló „koncentrációs” táborokat. Megszüntette a kényszer TSZ-esítést, és több, a dolgozókat érintő kedvezményt vezetett be. Ezzel vált népszerűvé tömegek számára.

Sorban alakultak az országban a „Petőfi” körök, így Pécsett is, a jelenlegi Csontváry Múzeumban, ahol kemény, bátor hangú bírálatok érték az ország vezetését. Így érkeztünk el 1956. október 23-hoz. A budapesti eseményekről csak a Szabad Európa rádióból értesültek azok, akiknek volt rádiójuk. (A legtöbb embernek csak a vezetékes „kolhoz” rádiója volt, amely a Kossuth rádió monoton zenéjét sugározta ezekben a napokban.)

Az akkori Dunántúli Napló október 23-án megjelent cikkében arról értesültünk, hogy István-aknán hetek óta nem tudják teljesíteni a tervüket. Az okát a vezetés abban látta, hogy megváltozott a bányászok hangulata, keveslik a pénzt, elégedetlenek, mert késnek a beígért lakásátadások. (Erre a felszínre küldött csillék oldalán olvasható felírásokból értesültünk.) Október 24-én, a délutáni órákban megjelentek a felolvasó csarnokban a budapesti egyetemisták, és felolvasták a felhívásukat a munkástanácsok megalakulásáról. 

A helyi lap október 24-i számában már arról tudósított, hogy István-aknán 10 fős munkástanács alakult, amelybe engem is beválasztottak. A munkástanács tagjai elsősorban emberi magatartásuk és szakmai felkészültségük miatt élvezték dolgozótársaik bizalmát és nem politikai hovatartozásuk miatt. Feladataikat elsősorban az üzemhez tartozó aknák őrzésében, fenntartásában határozták meg. Az ezt követő napokban még dolgoztak a bányászok, bár sokan felvetették, hogy kinek dolgoznak? A munkástanács még a november 4-i szovjet megszállást követően is működött - a termelés további fenntartásában, bérügyi tárgyalásokban stb. - mindaddig, amíg a hatalom ezt lehetővé tette. Az ezt követő, 1956. november 4-ét követő időszak már egy más történet.

Traj Ferenc