Két baranyai pályakerékpározó is ott lehet Pekingben

Ha léteznek komikusnak nevezhető sportágak, a pályakerékpározás biztosan közéjük tartozik. Tudják, ez az, amit nagy ritkán a televízió is közvetít, s amelyben két kerékpáros (vagy több) már-már lehetetlen lassúsággal teker a lehetetlen szögben megdöntött pályán, egymást figyelik, tekernek, figyelnek, majd az egyik hirtelen padlógázra kapcsol, s végül hatalmas vágtában néhány másodperc alatt kiderül, ki ér előbb célba.

Nos, elképzelhető, hogy ebben a műfajban két baranyai versenyző is kijuthat Pekingbe. Ivanics Gergelynek és Berkesi Andrásnak van esélye az olimpiai részvételre, a Pécsi Junior KE kerekesei kiemelt versenyeken, valamint négy Világkupán és a világbajnokságon kvalifikálhatják magukat, ha megfelelő mennyiségű pontot szereznek.

– Tavaly mi nyertük a páros országos bajnokságot, és én már más számokban is győztem, vagyis van esélyünk – mondta Ivanics Gergely. – Sajnos itthon csak két pálya üzemel, Tamásiban és a fővárosban a Millenáris Sporttelepen, így versenyből sincs sok: mindössze kettőt-hármat rendeznek.

S hogy mi is a lényege a kerékpározás eme furcsa válfajának? A sprintszámnál (vagy repülő) maradva: sorsolás dönti el, hogy ki indul a pálya felső, és ki az alsó részén, ám ennek végeredményben nincs jelentősége. Van ugyanis egy visszavágó futam, amelyen éppen fordított felállásban kezdenek a versenyzők, s ha döntetlen az állás, akkor a harmadiknál ismét a sorsolás dönt. „Pályától függ, de általában három kört kell menni, aki előbb célba ér, az nyer. A lényeg, hogy egy pillanat alatt meg tudd lepni az ellenfeled, ha ekkor előnyre teszel szert, már győztél is. Nem csak fizikailag, pszichikálisan is nagyon nehéz sport ez, az állandó koncentrálásban, egymásra figyelésben rendkívül el lehet fáradni” – avatott be a részletekben Ivanics Gergely.