Sport

2010.01.01. 19:14

Bódog Tamás örül, hogy Mezeyvel dolgozik

A PMSC korábbi játékosa, az évekig Németországban légióskodó Bódog Tamás is pályára lépett Dárdai Pál teremtornáján. Az egykori válogatott védő rengeteg sikerélménnyel gazdagodott az ősszel: a Videotonnál bajnokesélyes csapat pályaedzője.

K. Mayer András

Gondolom nem küldött karácsonyi üdvözlőlapot Csertői Aurélnak. Elég emlékezetes eset volt, amikor a Haladás vezetőedzője önnek ugrott az őszi bajnokin.
– Korábban nem ismertem őt annyira, így amikor még játékosként eltört a lába, én is sajnáltam, s ez némi szimpátiát is keltett iránta – beszélt a kellemetlen ügyről Bódog Tamás. – Nos, amikor ágyékon rúgott, ez a szimpátia nem nőtt tovább. Most már nem is tudom, hogy dolgozhat tovább egy ilyen ember, akinél nem tudni, mikor gurul el újra a gyógyszere... Ő egy modernkori utcai harcos.

Szerencsére talán ez volt az egyetlen kellemetlen élménye ősszel: a Videoton sorra nyerte a meccseket, s a tabella éléről várja a folytatást. Elég jól festene az önéletrajzában, ha magyarországi edzői karrierje első évében máris bajnoki címet ünnepelhetne.
– Bízom benne, hogy végig ott leszünk az első helyért folyó harcban. A tavaszi szezonra még erősödni fogunk, ráadásul most másfél hónapig nyugodtan dolgozhatunk a csapattal, nem úgy, mint a nyáron, amikor Gyuri bá (Mezey György vezetőedző – A szerk.) szinte az utolsó pillanatban vette át az együttest. Most még jobban fog látszani a keze nyoma.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Debrecen vagy a Videoton kerete az erősebb.
– Ha a neveket nézzük, a Debrecené erősebb, több olyan tapasztalt játékosa van, aki már nemzetközi szinten is elért valamit. De ez nem baj, hiszen ki gondolta volna, hogy nálunk Elek Ákos, Szakály Dénes vagy Nagy Dániel ilyen szezont produkál?! Fiatalok, ezért úgy érzem, ők még rá tudnak tenni egy lapáttal az őszi teljesítményükre.

Mezey Györggyel dolgozik együtt, akit sokan a honi edzők között a legjobbnak tartanak, mások viszont nem túlzottan kedvelik.
– A fehérvári munkám egyik legnagyobb pozitívuma, hogy vele dolgozhatok! Mellette lehet a legtöbbet tanulni, szakmailag tökéletes, amit csinál, olyan meglátásai vannak, úgy tudja összerakni a csapatot, hogy abban semmi kivetnivalót nem lehet találni. Emellett engem is könnyen elfogadott, talán azért, mert kívülről jöttem: Németországból visszatérve más a rálátásom a magyar futballra, másként reagálok egy-két dologra, mint az itteni edzők.

A németországi kapcsolatokat végképp lezárta?
– Dehogyis, a családom most is kint él! Nekem azért is jött jól a pályaedzősködés a Videotonnál, mert el akarom végezni a Kölni Főiskolát, amely a legmagasabb edzői képesítést adja, és ahhoz, hogy felvegyenek, kellett egy olyan edzői tevékenység, mint a mostani. A jelentkezésemet már beadtam, tavasszal eldől, hogy mi lesz velem: a főiskolát és az edzősködést ugyanis nem lehet párhuzamosan csinálni, Kölnben ez tizenegy hónapos bentlakásos elfoglaltságot jelent.

Miért nem inkább a magyar pro-licences képzést választja?
– Úgy érzem, ott a heti négy nap alatt jóval több anyagot kapok meg, mint itt a heti egy nap során. És a két végzettségnek más a megítélése: még nem tudom, hol fogok dolgozni, márpedig a kölni papírt külföldön jobban elfogadják mint a magyart.

Dárdai Pál teremtornáján testközelből látta a PMFC-t. Milyennek találta a pécsi csapatot, egyáltalán szorít még korábbi klubjának?
– A teremtornán sok fiatal kapott lehetőséget, éltek is vele, s legalább felhívták magukra a figyelmet. Sajnos ez a félév nem úgy sikerült a PMFC-nek, ahogy szerették volna, ha reálisan nézem, most már nem fog feljutni, mert nem a saját kezében van a sorsa. Természetesen szorítok a csapatnak, már csak azért is, mert a barátaim közül jó néhányan ott dolgoznak: Bogyó például kapusedzőként, Lölő pedig pályaedzőként (Ifjabb Bogyay Zoltán és Lőrinc Antal – A szerk.).

Címkék#pmfc

Ezek is érdekelhetik