Vízilabda: a vége azért még szép lehet

Az idény elején még nem ilyen késő tavaszban reménykedtek a pécsi póló szerelmesei: a Pécsi Vízmű PVSK Füszért a húsz forduló alatt csupán háromszor győzött, s háromszor döntetlenezett – azaz Vári Attiláéknak öszszesen tizennégyszer kellett úgy kikászálódniuk a medencéből, hogy ők gratulálhattak az ellenfélnek.

– A tizennégy valóban nagy szám, ám sok, nagyon sok olyan meccsünk volt, amelyet csupán egy-két góllal veszítettünk el, vagy éppen adtunk döntetlenre – nyilatkozta lapunknak Ambrus Tamás vezetőedző. – Ha azok közül csak hármat megnyerünk, ott vagyunk a nyolcadik helyen, azaz a felsőházi rájátszásban. Az idény előtt egyébként a hatodik-hetedik helyre vártam magunkat, és erről tényleg nem sokkal maradtunk le.

A kis különbségű vereségeket persze foghatjuk arra is, hogy ebben az idényben nem volt szerencséje a csapatnak – ám azt még a vezetőedző is elismeri, hogy ennél lényegesen összetettebb a probléma.

– Bár tavaly nyáron bizakodó voltam, a bajnokság első néhány meccse után már éreztem, hogy ez az idény nem olyan lesz, amilyet sokáig emlegetünk majd. Hiba lenne egyetlen játékosra hárítani a felelősséget, ám tény: kapusunk, Michal Diakonow nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s ez magával hozta az összes problémát. Ugyanis sokkal keményebben kellett védekeznünk, s ezzel nem is volt különösebb gond, Vári Attila vezetésével jól össze tudtunk zárni – ám nem maradt erőnk a támadásokra. A padunkon szinte csak ifisták ülnek, s a mai atom-vízilabdában már nem elég, ha hat-hét jó játékosunk van.
A pécsiek ebben a szezonban még négyszer ugranak medencébe: kétszer a Szentessel és kétszer az OSC-vel csapnak össze. (Utóbbival ma este idegenben kezd a PVSK.)

– Nyilvánvalóan nem lehet más célunk, mint hogy a végét széppé tegyük, és mind a négy meccsünket megnyerjük. Kieső nincs, így feszültség sem lehet. Aztán ha ezen túl leszünk, elkezdhetjük az építkezést, azaz a felkészülést a következő, reményeink szerint sokkal eredményesebb idényre – mondta Ambrus Tamás.