Wittrédi mindent megpróbált, de semmi sem segített

– Ilyenkor szokott azzal kezdődni az anyag, hogy meglepődtem, amiért mennie kell. De sajnos nem mondhatom ezt, mert abszolút megindokolható, érthető a klub lépése.

– Engem sem lepett meg, számítottam is rá, persze ennek ellenére rosszul érintett – válaszolta Wittrédi Dávid, akinek távoznia kell a PMFC-MATIAS labdarúgócsapatától. – Nem úgy sikerültek a dolgaim, ahogy szerettem volna, nem is kaptam sok lehetőséget. Mindkettőnknek, a klubnak és nekem is így volt a jobb.

– Mikor volt jó utoljára? Emlékszik még rá?

– Az utolsó meccsemen. De ott már mindegy volt.

– És előtte?

– Hát igen, elég régen. Még amikor a Marciék átvették a csapatot, akkor volt egy jó fél évem, utána azonban már semmi sem sikerült.

– Miért nem?

– Nem tudom megfejteni. Aki ismer, az tudja, hogy az edzésmunkámmal nem volt probléma. Előtte minden, utána semmi sem sikerült. Ha kevesebbet edzettem, az sem volt jó, ha többet, az sem. Megszakadt valami. Elment az önbizalmam is, ami ugye nagyon fontos, és utána nem is bíztak bennem. Ez lett a vége. Hosszú folyamat volt ez.

– Úgy érzem, most már elég könnyen beszél róla, pedig ezt nem lehet egyszerű megemésztenie egy tősgyökeres pécsinek.

– Nagyon nehéz, jól látja. Itt születtem, itt éltem le huszonhét évet, itt játszottam a PMFC-ben, vagy a környéken, most pedig el kell mennem máshová. Nehéz.

– Ha már említette: hova máshova? Van már új csapata?

– Megkeresések voltak, NB I.-es és NB II.-es csapatok részéről is, de konkrétum még nincs. Valószínűleg majd január elején körvonalazódik, hogy mi lesz a folytatás.

– A helyzet egyébként nem teljesen ismeretlen az ön számára, hiszen nem is olyan régen egyszer Kozármislenybe „száműzték”...

– Igen, így történt, és az a környezetváltozás jót is tett nekem, ami aztán kitartott egy szezonon át. De nincs probléma, tényleg, felkészültem már a váltásra. Nagyon jó korban vagyok ahhoz, hogy egy másik klubnál, csapatnál megújulhassak, és ismét a régi önmagam legyek.

– Kívánom, hogy sikerüljön, mert öröm volt nézni a cseleit, a góljait – a jó Wittrédit. Ahogy a háttérből előszűrődő hangokból kiderül, búslakodásra nincs idő...

– Hát nincs. Panka lányomat hallja, aki most volt féléves. Szerintem valami nem tetszik neki. Nagyon boldog vagyok, hiszen megvan a családom, van egy gyönyörű lányom és egy gyönyörű feleségem. Már csak az hiányzik, hogy valami kimozdítson, s ennek köszönhetően újra magamra találjak a futballpályán.

A vízparton idén is voltak sikerélményei

Ahogy több korábbi és jelenlegi PMFC-s csapattársának, úgy Wittrédi Dávidnak is a horgászat a hobbija. Amikor csak teheti, ott van a vízparton. Idén a leggyakrabban Kovácshidán pecázott a Kozármisleny labdarúgócsapatának korábbi másodedzőjével, Korosecz Tamással.

– Nagyon szeretek horgászni, s rendszerint pontyozom. Elsősorban inkább partról, de megesett, hogy bementünk csónakkal. Idén nem voltak olyan nagy fogásaim, néhány hetes–nyolcas pontyot azért sikerült elcsípnem. De a tavalyelőtti nyáron fogtam egy tizenötöst – árulta el Wittrédi Dávid.