A számok nem hazudnak

Január: Babos Tímea az első teniszezőnk, aki egy Grand Slam-tornán két fináléba is bejutott, és női párosban győzött is; Fucsovics Márton negyvenöt év után első magyarként vívhatott férfi egyesben nyolcaddöntőt az Australian Openen. Február: 5000 méteren a rövid pályás férfi-gyorskorcsolyaváltó megszerezte Magyar­ország első téli olimpiai bajnoki címét. Március: Márton Anita súlylökő Birmingham­ben megnyerte az első magyar atlétikai vb-aranyat. Így indult a 2018-as esztendő. Három egészen más műfaj, egyetlen közös nevezővel, a magyar sikerrel.

Látszólag a tenisz a leginkább sportolóbarát sportág, mert az esélyesebb, felkészültebb fél itt akár 0:6, 0:6, 0:5, semmi:negyvennél is észhez térhet, elméletben onnan is képes fordítani. De ahogy minden állásból lehet nyerni, úgy veszíteni is, ezért egy mérkőzés hosszú órákon át tartó folyamatos koncentrációt igényel. Ezzel ellentétben a rövid pályás gyorskorcsolyázók és a súlylökők a pillanat művészei. Vagy áldozatai.

Egyetlen rossz mozdulat, kicsúszás vagy kilépés évek munkáját döntheti romba, egy-egy villanásnyi idő az élet.

A győzelemhez tehát január­ban, februárban és márciusban is különleges erények szükségeltettek, amelyek a magyar versenyzőket nem mindig és nem feltétlenül jellemzik. Hogy 2018 elején mégis miért igen, arra nem adhatunk általános érvényű és törvény erejű vagy éppen a kampányhoz illeszkedő feleletet. Annyi azonban leszögezhető, hogy egy élsportoló – de akár bélyeggyűjtő vagy kéményseprő – akkor veszi igazán komolyan saját magát és az általa űzött tevékenységet, ha azt érzékeli, hogy a környezete is komolyan veszi. Fontosnak, értékesnek tartja, nem valami hóbortnak vagy nyűgnek tekinti, nem is egyszer használatos eszköznek, amit ha eljön az ideje, elő lehet kapni, használni, aztán azzal a lendülettel akár el is lehet dobni.

A magyar sportnak, a magyar sportolónak ettől ma nem kell tartania. Nem akkor rohanják meg a támogatók, amikor már nincs is szüksége újabb szponzorra, mert a dobogó tetején áll, nem a célban esnek a nyakába, hanem a rajttól segítik. Valljuk be, megesik, hogy érdemen és esélyen felül. A komoly sportember és vezető azonban mindebben nemcsak a lehetőséget, a felelősséget is látja. Annál is inkább, mert a sportverseny nem irodalmi est vagy politikai vita, itt nincs „duma”, kiírják a megfellebbezhetetlen, számszerű eredményt. Idén nem először azt: 1. Magyarország.