Tandíjas vagy mentes?

Országos szinten bizony első hallásra is kevésnek tűnt az első körben számszerűsített tíz és félezer hallgatói státusz, aminek viselői ingyen jutnának a tudáshoz. Az pedig mindenképpen sok, hogy évente több tízezer hallgató végez(ne) úgy a felsőoktatási intézményekben, hogy a nyelvvizsga hiányában, vagy egyéb okokból el sem jut az államvizsgáig, jelentős hányaduk utána pedig környékére sem kerül tanult szakmájának. Mert bizony akárki fizeti is utóbbiak tanulmányait, az bizony kidobott pénznek tekinthető. Ahogy az is, ha az itthoni adóforintokból szerzett tudást valaki más országban kamatoztatja.

Jó hír viszont az egyetemi férőhelyek számolgatásában, hogy úgy tűnik, Magyarországon a Pécsi Tudományegyetem iskolázhat be a legtöbb, majdnem harmincezer hallgatót a hazai felsőoktatásba. Első örömünk azonban hamar lankadhat, ha belegondolunk, mi az esélye annak, hogy az intézmény fel is töltse ezt a kvótát. Mert már a tavalyi év is megmutatta, hogy az önköltséges szakok férőhelyeinek töredékét – alig egyharmadát – tudták feltölteni a felsőoktatásban.

A döntéshozók kilétén – a tandíjmentes státuszokat elosztók körén – túl a kulcskérdés tehát mindenképpen az, hogy a tandíjmentes férőhelyekből, az arra pályázó hallgatókból mennyit tud majd lekötni a pécsi egyetem. Mennyi jut majd a régióba a korábban tíz és félezerből, mára már jóval többől, ami azért a közel harmincezres elérhető pécsi mezőnyből megint nagyon kevésnek tűnik. Bármilyen nézőpontból.