A Vöröskereszt gyakorlatra váltja az ideákat, segítve ezzel a rászorulókat

Mindig eszembe jut, amikor a világbékéről esik szó, az amerikai szépségversenyt bemutató film, amelyben kiemelt humorforrást jelent ez a gondolat. A világbéke, amely egy elcsépelt, klisé, legfeljebb csak a naiv, felszínes idealizmusban érhető tetten. Akkor is eszembe jut, amikor olyan gondolatok fogalmazódnak meg bennem, hogy a jóság, a szeretet tartja össze a világot. Lehet, hogy naiv ideálnak tűnik, az ember szíve legmélyén valóban mégis olyan világra vágyik, amelyben minden ember tekintettel van a többiekre, s ha a társadalmat nem is változtathatja meg egy varázsütésre, mégis hatni tud a környezetére, egy kicsivel szebbé, barátságosabbá téve azt.

A Magyar Vöröskereszt és önkénteseinek tevékenysége pont ilyen. Nem kergetnek vágyálmokat, nagyon jól tudják, hogy a szegénység, a békétlenség, az emberi tragédiák velünk maradnak, de mégis egész évben azért munkálkodnak, hogy amiben reálisan lehetséges, abban segíteni tudjanak. És a sok kicsi ebben valóban sokra megy, hiszen az a 2400 fő, akinek valamilyen módon szebbé, elviselhetőbbé tették a napjait, már nem álomképek, hanem valódi személyek. 

Bár az ideálokat valóra nem válthatjuk, mégis előre vihetnek, ha megtaláljuk, hol tudjuk őket, ha csak töredékesen is, de gyakorlattá váltani. Ebben a kontextusban pedig talán már nem akkora klisé, nem elcsépelt a szeretetről beszélni, amely végső soron mégiscsak minden igazán értékes törekvés mozgatója.