A művészetek meghatározó szerepe nem kerülhető meg a társadalomban

Máig emlékszem, diákéveim során mindig voltak, akik az olyan tantárgyakat, mint az ének-zene, a rajz vagy a művészettörténet, csak amolyan humbug tárgyaknak tekintették. 

A mérnöki tudományokat joggal tekintik életbevágóan fontosnak, hiszen láthatjuk, még az orvoslásban is egyre több műszaki innováció jelenik meg, s az informatika pedig minden diszciplínát átjár, a mesterséges intelligencia előretöréséről nem is beszélve, azt azonban fontos látni, hogy ezek mellett, mint egy épület egyformán fontos pillérei, ott vannak megkerülhetetlenül a művészetek, szoros párbeszédben állva a társadalom egészével, az aktuális közhangulattal, a tágabb és a szűkebb közösségeinkben szerzett tapasztalatokkal. Tükröt tartanak, felemelnek, elgondolkodtatnak, inspirálnak, végső soron pedig identitásformáló erővel bírnak. A művészet és tudomány kölcsönösen inspirálják egymást. 
Látjuk, a Janus Egyetemi Színház a művészet határterületein álló, interaktív, elgondolkodtató előadással varázsolta el a sok nemzetiségből álló közönséget Marokkóban. A Magyar Művészeti Akadémia pedig munkacsoportokat hozott létre szerte az országban, annak érdekében, hogy egyfajta mecénási szerepet töltsenek be a települések életében. 
Mindkét kezdeményezés rámutat arra, hogy a művészetek szerves részét képezik a társadalomnak, színessé, árnyaltabbá és szebbé téve a világot.