A gyógyító erő: ahol mindent legyőz a munka öröme

Megkezdődik Pécsett az egészségügyi életpálya modell népszerűsítése az általános iskolákban. Azt gondolom, a klinikákon, kórházakban dolgozóknak sokat mondhat egy ilyen modell, ám valakiből nem azért lesz orvos, vagy szakápoló, mert lát egy ilyen karrierképet. Sőt még a fizetés is csak másodlagos kérdés ahhoz képest, ami a területen dolgozóként vagy betegként már az első héten berántja vagy eltaszítja az embert. Az egészségügy alkalmazottainak az a legfőbb motíváló erő, amikor egy járni is alig tudó beteg újra vidáman tréfálkozva elsiet az osztályról. Mert annál nagyobb sikerélmény nem kell, mint egy embernek újra látni a szemében az életörömöt, a szeretettől sugárzó hálát.  

Tény az is, hogy nincs még egy olyan foglalkozás, ami ennyire 24 órás munkaidőt kíván. Hiszen a testi-lelki fájdalmakat látván a problémás eseteket mindig viszi magával a betegellátó is. Alig van ebből önfeledt kilépő, így mindig örömmel látom azt a rengeteg orvost és egészségügyi dolgozót a Kodály Központ koncertjein, mert ez a két óra ilyen szabadságot jelentő megnyugvás, lelki lazítás a számukra. 

Kevés a pénz, sok a munka, és nem túl rózsásak a küörülmények – vágja rá mindenki ha az egészégügyről van szó. Azt viszont mindannyian csak nagybetegként látjuk először, hogy mennyi tiszteletből, mennyi szeretetből és boldogságból épül föl egy-egy páciens gyógyítása.  Nem véletlen, hogy a „Ha újra kezdhetné az életét?” kérdésre az a leggyakoribb válasz: „Orvosnak tanulnék.”