Úgy tűnik, a Gutenberg-galaxis a virtuális valóság mellett is fennmarad

George R. R. Martinnak tulajdonítják a gondolatot, miszerint, aki olvas, ezer életet megélhet, aki azonban nem, az csak egyet. A könyvek által nem csupán direkt módon tanulhatunk és szerezhetünk ismereteket, hanem kiszakadhatunk a megszokott mindennapok sodrásából, távoli vagy csak képzeletünkben létező tájakra utazva. 

Bár a modern technológia vívmányai közt megjelenő utcaképfunkciók, a közösségi médiában közzétett videók, képek, háromszázhatvan fokos körpanorámák által minden korábbinál könnyebb a nappalink kényelméből elutazni más országokba, kultúrákba (és itt még nem is említettük a virtuálisvalóság-szemüvegeket és az egyre utópisztikusabb megoldásokat), ugyanakkor az olvasás egészen más módon nyit ajtót az ismeretlenbe. Óhatatlanul is a fantáziánkat készteti működésre, amely által más tapasztalatot nyújt, mint a vitathatatlanul élményszerű, sok érzékszervet bevonó újabb megoldások.

Míg a közösségi média, bármennyire is az online kapcsolatépítést hivatott (?) elősegíteni, kikerülhetetlenül izolációhoz vezet, a fotelkényelemből kattintásnyira lévő élmények világából pedig egyre nehezebb menekülni. Ezzel szemben az olvasás közösséget épít, a könyvklubok, a könyvbemutatók vagy az egyszerű baráti kávézások nyugalmában gondolataink megosztására serkent. Bármennyire praktikus egy képernyő segítségével elérni ezer könyvet, a papíralapú lapok forgatása, a fontos részek kisatírozása, az oldalak sarkán hagyott szamárfülek egyszerűen nem pótolhatók virtuális élményekkel.