Tánc nélkül minden bizonnyal lehet élni, de nem valószínű, hogy érdemes

Elgondolkodtató, mi lehet az oka annak, hogy a pusztán táncos műfajok kevésbé populárisak, mint zenés, vagy éppen prózai társai. Egy korábbi beszélgetésünk során Uhrik Teodórával is kitértünk erre. Nagyjából arra jutottunk, mivel a táncban elmesélt történetek és átadott érzelmek kevésé kézenfekvőek, több szellemi energiaráfordítást igényelnek. Ez pedig van, akinek kedvét szegi, hiszen a könnyen elérhető impulzusok mindig tömegesebb érdeklődést generálnak (gondoljunk csak a telefon valóban agyatlan görgetésére, mely, valljuk be, legtöbbünknél megfigyelhető). „Azért próbáld meg értelmezni, gondold át, hogy számodra mit jelent, mit mond az adott darab” – csengnek fülemben a táncművésznő szavai. S valóban, ennyire van talán csak szükség. Az erőfeszítés pedig megéri, már csak azért is, hiszen látjuk, jelenleg is vannak fiatal növendékek, akik új energiával töltik meg a színpadokat.

A fiatal táncosok számára még csak most kezdődik a nagybetűs szakmai élet, egyesek továbbtanulnak, mások már most egy-egy társulathoz szerződtek, vagy szerződnek hamarosan. Talán olyan is lesz, aki végül más pályát választ. Az mindenesetre biztos, hogy igazán színvonalas munkáról tettek tanúbizonyságot, felhívva a figyelmet arra is, hogy a tánc nem csupán rétegműfaj kellene, hogy legyen. Az ifjú, elhivatott művészek produkcióikkal, jelenlétükkel is hirdetik: itt vagyunk, van mondani- és közölni valónk – akinek füle, szeme van hozzá, azok pedig figyelni is fognak rájuk.