2007.01.02. 12:11

Sose volt még ennyire durva

Hogyan néz ki egy átlagos James Bond-film? Hősünk valamilyen tökéletesen lehetetlen küldetést teljesít, amit jelentősen megnehezít a mosolytalan gonosz, aki brutális, mint a hétfő reggel. Vannak persze nők is, először keménykednek, meg visszautasítanak, aztán James karjaiba alélnak – közben vetődés, átugrás, zuhanás (karcolás nélkül), lövöldözés (hibátlanul), meg persze vodka-martini (rázva, nem keverve).

Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló)

Ehhez képest a Casino Royale-ban mindennek az ellenkezője történik. Vagy majdnem az ellenkezője.
James Bond ugyanis éppen csak ismerkedik a szereppel. Azaz nem bünteti le simán az ellent. Vagyis csak nehezen. Nem szed össze minden nőt. Vagyis igen, csak nem azonnal. Nem verekedik ész nélkül. Vagyis igen, csak nem vértelenül. Nem iszik állandóan vodka-martinit. Vagyis csak az elején nem. És így tovább.

A magyarázat egyszerű: a vásznon ugyanis a szuperhős születését látjuk. Bond az előttünk lepergő két és fél órában élete első küldetését teljesíti. Azaz most alakulnak ki azok a toposzok, amik később állandósulnak. Ráadásul gyakorta úgy, mintha a véletlen szülné.

A duplacsavar a történetben pedig a visszacsatolás. A főszereplőt játszó színészt, Daniel Craiget már akkor támadták, mikor még egy kockát sem forgattak le a Casino Royale-ból. Az elkészült filmen viszont nehéz fogást találni: hősünk pont olyan, mint amilyennek egy kezdő szuperügynöknek (és egy kezdő, James Bondot alakító színésznek) lenni kell. Azaz hibázik, bedől, elvét – hogy aztán a film végére megszülessen az igazi 007-es. A mi sármosan kegyetlen hősünk.