Szövegládák szívvel, lélekkel

Már vagy ötödik alkalommal rendzetek a Trafikban stand-up estet, mire a fülembe jutott a dolog híre. Mégsem ismeretlen számomra a műfaj, jó két éve már mentem egy kört az akkori próbálkozással, ami viszont pár fellépés után csendben leállt. A recept ugyanaz: a budapesti Godot kávéház sikersztoriját megturnéztatva vidéki városokba viszik el a lelkes ifjú humoristákat. Ami a City Clubnak még Badár Sándor és Szőke András bedobásával sem sikerült, a Trafikban működni látszik – az eddigi esték teltházat hoztak a szervezőknek és nyilván rengeteg új rajongót a fellépőknek.

A mostani három alak – Kiss Ádám, Beliczai Balázs és Kovács András Péter sem feltétlenül ismeretlen a humort kedvelők körében. A rádiókabaréban gyakran előforduló és a humorfesztiválon mind díjakat szerző előadók közül akad, aki például Fábry csapatába is bedolgozik. A humorista meghatározás tehát jobbára nem is illik rájuk, hiszen fényévekre vannak az egyre kínosabb Éles István féle politikushang-utánzások szintjétől vagy a Maksa Híradó legfeljebb zavarba ejtő vicceskedésétől.

Mindezt persze nem a pár korábban elkapott villanásukból lehetett a legjobban leszűrni, hanem maguk bizonyították élőben. A közönség bemozgatásának kemény feladatát Kovács András Péter vállalta a lényegében megtelt étterem csak jelképes pódiumán. A tétovázás nélkül meginduló hülyeséglavina rögtön működött, az első nevetések pillanatokon belül jöttek, az igazi sikermérő, a taps pedig pár perc múlva érkezett – küldetés teljesítve. Pedig Kovács jobbára csak sztorizgatott, lazán elkalandozva apropójától. Egyik briliáns pillanatában a nyitóember feladatát a pornófilmipar alulértékelt szakmunkásai, a felszopólányok áldásos tevékenységéhez hasonlította – újabb nevetéseket érő vaskos poénoknak utat nyitva.

A bemelegített közönséget Kiss Ádám vette át, aki a műfaji önreflexiós témát vette elő, megnyitva a rossz és még rosszabb emlékű fellépések történethalmazát. Akadt ismerős panel is, a harmincéves Yugo legendakörével egy Csúcsforgalom-adásban, a tanárgyerek-lét kihívásaival meg egy szombati rádióműsorban már találkozhattunk. Mégis, inkább kedves ismerősként köszöntek vissza az ismert poénok. Persze a tálalás sokat dobott a dolgon, a szabad (vagy annak tűnő) asszociációk és elkalandozások fellazítják az ismert szöveget is, de néha egy kikérdezés vagy bekiabálás is elviszi a témát más irányba. Ezzel válik igazán élővé és szórakoztatóvá az egyszemélyes kabaré és így működhet sokadszorra is ugyanaz az előadó egy ismerős közönség előtt is.

Beliczai Balázs, a másodikként fellépő dumagép sem lehetett teljesen ismeretlen a pécsiek számára, tévében-rádióban elcsíphette bárki a briliáns hangutánzó gegjeit. Orbántól Gyurcsányon és Hilleren át Mikoláig rengeteg politikust tud, és bár csak pár bejáratott mondatot használ, azok újra hallva talán még jobban ütnek.
Persze a politikusok imitálásán túl is van repertoár – Beliczai éppen megfelelő arányban keverte a tanítóképzős (rém)történeteit és az ezerfelé továbbgördíthető alappoénjait, így összességében talán a legnagyobb sikert érte el az este folyamán.

Ezután állt vissza a refelketorfénybe Kiss Ádám, aki szintén a bevált kalandozós stílust hozta, sikerrel. Nála működött talán a legjobban a főváros-vidék ellentét tematikája, ami egyébként a magyar stand-up egyik fő üzemanyagának tűnik. Ő éppen Szerencs környékéről meríti a tragikusan vicces karaktereket és sztorikat, de a főiskolára felköltöző diák élete ugyanúgy alkalmas humorforrás.
Kíváncsi lennék, hogy Pesten is ugyanígy működnek-e ezek a  poénok, de az alapállás univerzális megfogalmazásából („Pesten még vidéki paraszt vagyok, de otthon meg már pesti köcsög”) gyanítható, hogy mindenki megtalálja a megfelelően tálalt ellentét számára szórakoztató részeit.

Nehéz elsőre megállapítani, hogy mitől működött ezen az estén a stand-up comedy Pécsen, de talán nem is kell megfejteni a titkot. A lényeg, hogy igényes szórakozást kaptunk, igazi emberi teljesítménnyel előadott, élő és egyúttal a közönségre is reflektáló produkcióban.
Így az is biztosra vehető, hogy a Trafik Dumaszínház-estjei tartós színfoltot jelentenek a humor terén vészesen sivár kínálatban. Idővel talán még vállalkozó szellemű helyi fellépők is akadnak, addig viszont jöhet akár a teljes (és szerencsére szép számú) budapesti gárda, itt szívesen látjuk és halljuk őket.