Olvasónk szerint: a lényeg az apró betűs részben van

Tette fel a DN sms rovatában a kérdést egy olvasótársam, miután az elvileg kamatmentes kölcsönre vásárolt mosógép törlesztőrészleteinek kifizetését követően még 10 ezer forintot követel a vevőn a pénzintézet, a soha nem használt hitelkártya számlavezetési díjaként. Egyúttal azt a kérdést is felteszi az sms írója, hogy „A kölcsön felvételekor erre miért nem hívják fel az ügyfél figyelmét?” 

Nos, én is sajnos hasonló cipőben járok, annyi különbséggel, hogy a megtakarításaim kezelésével kapcsolatban érzem úgy, hogy átvertek. A pénzünket még a férjemmel közösen tettük be a bankba, ahol ajánlottak egy megtakarítási konstrukciót, amit el is fogadtunk. Majd sajnos a férjem meghalt, a temetéshez pénzre volt szükség. A bank 100 ezer forint „büntetést” vont le, amiért a megtakarításomhoz hozzányúltam. Tavaly komoly jégkár ért, megint pénz kellett a helyreállítási munkákhoz. A bank ismét elvett tőlem 100 ezer forintot. Mikor szóvá tettem, az volt a válasz, hogy minden szükséges információ ki van függesztve a hirdetményben, el kellett volna olvasnom. Elmúltam 80 esztendős. Amikor a férjem temetésére vettem ki pénzt, nem az volt a legfontosabb dolgom, hogy a hirdetményt olvasgassam. 

A jégkár alkalmával szintén volt fontosabb tennivalóm, mint a hirdetmény böngészése. Viszont szerintem elvárható lett volna a pénzintézet ügyintézőitől, hogy a megtakarítással kapcsolatos szerződés megkötésekor a figyelmemet felhívják arra, hogy pénzt veszíthetek, ha hozzányúlok a betéthez, és ha már ez megtörtént, akkor legalább ajánlhattak volna egy olyan megtakarítási formát, ami az én élethelyzetemnek megfelelőbb. Ráadásul elcsíptem egy mondatot az egyik ügyintézőtől: „Mit akart megint a vénasszony?” – tette fel az egyik alkalmazott a kérdést, amikor kiléptem a bank ajtaján. Az, hogy az eljárás bántó, enyhe kifejezés. Mi ez, ha nem átverés? Teszem fel én is a kérdést. 

Név és cím a szerkesztőségben