2023.11.12. 17:30
Vajon mi lett a gőzfürdővel, amit Uránvárosba terveztek?
Pénteken és szombaton mintegy 40 előadó részvételével tartották meg a 8. Pécs-Baranya évszázadai című országos helyismereti konferenciát a Tudásközpontban. A Csorba Győző Könyvtár által szervezett tanácskozás számtalan érdekfeszítő témája közül lapunk hasábjaira kívánkozik Pap Luca Zsófia Uránváros fejlődéséről szóló előadása.
Az előadó az úgynevezett késleltetett városfejlődés terminusának nyomán tekintette át a városrész történetét. Magyarázata szerint e jelenség ott jelentkezik, ahol a városodás üteme túlságosan gyors az infrastruktúra növekedéséhez képest. A mindennapokban ez túlzsúfoltságot eredményez, azaz nincs elég kereskedelmi egység vagy férőhely a köznevelési intézményekben.
Az első lépés a lelőhely azonosítása volt
Kezdjük azonban az elején, ahogy Pap Luca Zsófia is tette, aki felidézte: Uránváros keletkezése az 1953-as expedíciónak köszönhető, amely során szovjet geofizikusok uránérc lelőhelyeket azonosítanak a Mecsek nyugati részén. Bauxitbánya vállalat fedőnév alatt 1955-ben megalapítják a bányászatért felelős céget, és megkötik az 1956 elején hatályba lépő szovjet–magyar uránegyezményt.
A kutató kifejtette, a teljes beruházási összegből, amelynek 75 százalékát a Szovjetunió vállalta magára, 500 millió forintot fordítottak a lakótelep építésére. Az összegből 4000 lakás és ezek kiszolgálásához szükséges kommunális egységek felhúzása vált lehetségessé. Az új városrész helyszínének a volt pécsi polgári repülőtér mintegy 100 hektáros területét jelölték ki, ami 8–12 kilométerre található a bányáktól – elevenítette fel.
Pap Luca Zsófia emlékeztetett rá, hogy a kivitelezéssel egy fiatal, ambiciózus mérnököt, Dénesi Ödönt bízták meg, aki 1955-ben kezdte meg munkáját, amelynek eredményeként az első épületet 1956. október 23-án, azaz a forradalom kirobbanásának napján adták át.
Az előadó a dolgozói létszám alakulásáról ismertette, hogy míg 1956-ban 1997, 1967-ben már 7800 ember dolgozott az uránbányában. A városrész lakossága is hasonló mértékben nőtt az 1950–60-as években: 1956 és 1968 között 4250 lakást adtak át. Érdekesség, hogy az ottani ingatlanok 10 százaléka a városi tanács kezelésébe került.
A szolgáltatások lassabban növekedtek
Az előadás lényege szerint e hatalmasnak nevezhető lakosságnövekedést a közcélú szolgáltatások sokáig igen nehezen követték le, érdekes kontrasztba állítva a városrész szlogenjével: miszerint Uránváros modern város. Először boltokat, majd köznevelési intézményeket, utána a közigazgatási, egészségügyi, végül a szórakozóhelyeket építették fel. 1959-ben egy 800 fős munkásszállót is átadtak, és az abban lakók szintén használták a városrész közösségi célú létesítményeit.
A problémákra térve Pap Luca Zsófia ismertette: sokáig a köztisztasági vállalat nem kielégítően látta el feladatát, mert a cég nem tudta követni a beköltöző lakosság növekedésének ütemét. A zsúfoltságról sokat elárul, hogy a helyiek az első időszakban egy-egy csemegebolton és újságosbódén voltak kénytelenek osztozni. A kereskedelem hiányosságait végül a Mecsek Áruház 1969-es átadása oldotta meg.
Több tervezet beruházás végül elmaradt
Az előadó több, meg nem valósult beruházást is sorra vett, amelyek szerint vásárcsarnokot, pártszékházat, kultúrpalotát, szabadtéri színpadot, sőt még gőzfürdőt is terveztek a városrészben felépíteni. Kitért arra is, hogy sokáig a közvilágítás elégtelen volta kellemetlenséget és közbiztonsági kockázatot is jelentett az ott lakóknak. Szintén érdekesség, hogy a friss városrész utcáit sokáig nem nevezték el, a házakat nem számozták be. Ennek következtében nemcsak az idegenek, hanem még a postások is csak jelentős nehézségek árán találták meg a keresett helyeieket.
