Volt pénz, nincs pénz, volt vagyon, nincs vagyon

A „nigériai típusú” csalás a megtévesztés egyik legrégebbi, 19. század végén elterjedt formája. Kezdetben hagyományos, postai úton vagy faxon terjedt, de a telekommunikációs eszközök fejlődésével, valamint az internet és az e-mail terjedésével ennek a csalástípusnak is az online tér vált a fő platformjává.

A hamis levelekben, megkeresésekben jellemzően segítséget kérnek az elkövetők: menekültek vagyonának visszaszerzéséhez, jogtalanul elvett örökség, valamilyen okból átmenetileg hozzá nem férhető összeg megszerzéséhez.

A rendőrség közlése szerint a közösségimédia-oldalakon, online társkereső portálokon terjed a nigériai csalás azon változata, melynél az elkövető romantikus kapcsolatot épít fel leendő áldozatával, mielőtt valamilyen megható történettel pénzt kér tőle. A megtévesztő történetet valódinak látszó, de hamis közösségimédia-profillal és eredetinek tűnő, de szintén fiktív iratokkal igyekeznek alátámasztani.
Annak érdekében, hogy a történet hihetőbb legyen, előfordulhat, hogy a csalók nemzetközi átutalást kezdeményeznek, amit aztán visszavonnak, így mutatva, hogy az összeg valójában rendelkezésre áll, csak a levélben jelzett adminisztratív nehézség áll a kifizetés útjában. A levélben kért segítség kizárólag egy bizonyos pénzösszeg átutalását jelenti.
Mindezért későbbi busás jutalmat ígérnek, amit azonban a károsultak végül nem kapnak meg, de a befizetett összeget elveszítik. Az is egy bevett forma, hogy a vagyon kimenekítéséhez a címzettnek meg kell adnia a bankszámlaadatait, aminek az eredménye természetesen nem az, hogy pénzösszeg érkezik rá, ellenkezőleg: az elkövetők immár hozzáférnek a bankszámlához, így akár le is nullázhatják azt.