A hősi esztendők, amikor a modern tánc Pécsett lelépett a klasszikus útról

Részben az idén 80 esztendős Tóth Sándornak köszönhető, hogy a tánctagozat 1960-ban Pécsre települt, aztán a szakember Eck Imrét követően 22 évig volt a társulat igazgatója. Uhrik Dóra pedig itt induló hosszú táncos karrierjét követően napjainkban az önállósult együttest irányítja.

Az ország első modern tánc előadásaira hazánkból minden felől özönlött a közönség, a fővárosból például szervezett buszjáratokkal érkeztek a nézők. Megtörtént, hogy az este 19 órai előadást 23 órakor meg kellett ismételni, mert annyi volt az ideutazó érdeklődő.

– Végzés előtt behívott az egyik tanárom, és így szólt: „Dórikám, te nagyon magas vagy. Nem tudunk csoportba illeszteni, de Németországban, Weimarban lenne helyed.” Így erről álmodoztam, de egyszer csak hallom, hogy az egész évfolyam Pécsre megy, az operaház mellett megalapítani az ország második balettegyüttesét. Nekem sem kellett kétszer szólni.

Eck Imréről tudni kell, hogy a szülei az Operaházban dolgoztak, így rendezők és előadások közt nőtt fel. Nem volt balett-táncos előképzettsége, de a színházi tudása óriási volt.

– Az ötvenes évek végén sokan disszidáltak a táncosok közül, engem pedig 18 évesen bedobtak a mélyvízbe az Operaházban, és ott ismerkedtem meg Eck Imrével – mondja Tóth Sándor. – Akkoriban jött be egy Béjart-táncfilm, ami óriási hatással volt ránk. Amikor Imrével azon gondolkodtunk, hová vigyük a modern tánctársulatot, az döntött, hogy Miskolc nem fogadta az operajátékot, Pécs viszont igen. Volt ugyanis zenekar, amire építhettünk. Nagyon rossz körülmények közt indultunk, például a pedagógusok tartalékbérének terhére kaptunk fizetést. De kiszabadulhattunk a sablonból!

Eck Imrével jött 11 táncos, és itt is voltak kilencen a tánckarban. Hogy csak néhány nevet említsünk közülük, az indulók között volt Medveczky Ilona, Esztergályos Cecília, Hetényi János, Árva Eszter, Bretus Mária is.

– Hogy ebből országos hírű csapat lett, ahhoz kellett kultúrpolitikai segítség is. A vasfüggöny mögül ugyanis ez a társulat járt legtöbbször külföldre, igazolva, hogy a szocialista táborban is születnek formabontó modern táncelőadások.

Eck Imre évente hat-nyolc táncjáték mozgásrendszerét komponálta meg, 1969-ben a társulat irányítását átadta Tóth Sándornak, s maradt művészeti vezetőnek. Még másfél évtizedig alkotott, a nyolcvanas években stroke-ot kapott, visszább húzódott, 1999-ben halt meg.

– Mi tartalmilag csináltunk modern balettet – összegez Tóth Sándor. – Szimbólumokkal dolgoztunk, és nem klasszikus mesékről, hanem emberi kapcsolatokról szóltak az előadásaink.

Van már hol a múltról kutakodni

Az országban egyedülálló online archívum készült a Pécsi Balett történetéről. Közel 3500 fotó, 362 önálló balettmű, 9000 előadás és 65 külföldi turné dokumentációja található az archivum.pecsibalett.hu oldalon. Fél évszázad minden táncrezdülését megörökítették, és az Eck Imre-korszak előadásairól is sok érdekességre bukkanhat itt az érdeklődő. Az archívummal párhuzamosan született egy könyv is, A tükör két oldalán címmel, s mindkettő Rajnai Richárd gyűjtőmunkájának, kreativitásának eredménye. A könyv az előadások mögötti árnyékzónáról, a próbatermi erőfeszítésekről szól, ahová a közönségnek nemigen van betekintése, s megismerhetjük egy művészi műhely fejlődését is.

Hagyományok és modernizmus

Tóth Sándor elmesélt egy sztorit is a korszakból. – Akkoriban az ünnepelt zeneszerző Ránki György volt, Aczél elvtárs egykori harcostársa, aki írt egy balettjátékot. Ám a darabot az Operaházban nem akarták bemutatni, mert Ránki Dezső ragaszkodott a szövegkönyv minden részletéhez. Aczél elvtárs ekkor megkért bennünket, hogy csináljuk meg mi, Pécsett. A fővárosban volt a premiere, s én meghívtam rá gyerekkori pajtásomat, Illés Lajost és együttesét. Hát ott, a bemutató előtt Ránky egyszer csak odaszól Szörényi Leventééknek: „Csak azt mondják meg, mit jelent a dalukban az a sok je-je-je. Mire Szörényi: „Pontosan ugyanazt, mint a tanár úrnál az ingyom bingyom tálibe.