Nem az eladón múlik, meg lehet-e venni a kiállított darabokat

Évekig dolgoztam a kereskedelemben, egy bevásárlóközpont nagy ruházati üzletében. Nálunk is külön alkalmazottat, egy dekoratőr/kirakatrendezőt bíztak meg ezzel a feladattal.

Ő álmodta meg a kirakat stílusát, hogy melyik próbababára milyen ruhadarab kerüljön, illetve, milyen legyen az összhatás, hogy minél több vevőt becsalogasson. Ő nyilván nem tartózkodott az üzletben, csak megadott időközönként jött, ha átrendezésre került sor, vagyis az eladónak nem is volt lehetősége belenyúlni a munkájába.

Ha nagy ritkán előfordult, hogy elfogyott a babán lévő méret, akkor sem tudtuk lecserélni, hiszen azt a babát hosszú ideig „öltöztette”, igazított rajta annak érdekében, hogy az a ruha úgy álljon rajta, ahogy a legjobban mutat. Nálunk az volt a szokás, ha nagyon szerette volna a vevő és tudtuk, hogy már nem várható ebből a termékből több (mert mondjuk kifutó termék), akkor tájékoztattuk, hogy melyik nap lesz kirakatrendezés, és ha adott napon bejött, akkor megvehette a vágyott darabot.

Így mindenki jól járt.

Egy volt kereskedelmi dolgozó