Emberségből jeles: úgy bántak a zsaruk az idős nénivel, mintha csak a nagyijuk lett volna

Ma, itt Pécsett – temetésre igyekezve – felültem a buszra. Az első, vagy második megállóban felszállt egy idős hölgy - kezdi az írását a pécsi férfi.

Ápolt, nagymama típus volt, de zavartan viselkedett.

Mikor felszállt a buszra, a busz vezetője megkérte az idős asszonyt, hogy foglaljon helyet, hogy biztonságban legyen – írja beszámolójában a férfi, aki mindennek szem- és fültanúja is volt.

- A 8-as számban lakom, de nem tudom melyik utcában – mondogatta az idős néni. Majd lassan, nagyon lassan leült a buszra. A járat addig nem indult el, míg helyet nem foglalt az asszony. Többen ezt sérelmezték is, de a buszvezető türelmesen megvárta a nénit – olvasható a beszámolóban.

Ahogy néztem, riadtnak tűnt. Nem ivott, nem drogozott. Egyszerűen csak, megöregedett – írta a szemtanú.

De a fontos dolgok, a gyerekek és az unokák keresztnevei, még megvoltak neki. Az utca, ahol lakik már nem. Felkeltem és megkérdeztem, van-e nála lakcím kártya. Nem volt.

Eszembe jutott a rendőrség szlogenje: „Szolgálunk és védünk”

Gondoltam, itt van az ideje, a szolgálatnak. Tárcsáztam a 112-es telefonszámot. Kicsit nehezen értették meg, mit is várnék el tőlük, de aztán összejött – folytatta beszámolóját a férfi.

„Erősen érdeklődtek, hogy hol áll a busz, de azt mondtam, hogy megy. Halad. Miután néhány információt összegyűjtöttek, megköszönték a bejelentést és elköszöntek. Mint említettem, temetésre mentem és már a Littke utcát elhagytuk. Mi lesz, ha leszállok?

A néni vajon meddig marad a buszon? Hogy találják meg? Hogy jut haza? Ismét odamentem az idős hölgyhöz és megkértem, szálljon le velem a temetőnél, mert oda jönnek majd érte, hogy haza vigyék. Mosolygott és megköszönte a segítséget. Aztán újabb telefon és a helymeghatározás után,

rövidesen feltűnt a rendőrautó.

Közben néhány régi történettel gazdagodtam (ilyenkor már, csak ezeket őrzi az agy). Köszönöm annak a két fiatal rendőrnek, akik eljöttek a néniért!

Nem azt, hogy eljöttek. Ez a dolguk. Azt, hogy olyan türelemmel beszélt az intézkedő fiatalember, mintha csak a saját nagymamáját szólította volna meg! Újra vissza kaptam a rendőrökbe vetett hitemet, ami elveszni látszott. Jó volt megtapasztalni, hogy emberek teljesítenek szolgálatot a testületnél.

Most – egy jó darabig – megint nem mesélhetek rendőr viccet” – írta beszámolójában a férfi.

A bama.hu elérte a szemtanút, aki annyit kért tőlünk, hogy csak juttassuk el az illetékeseknek a köszönetét, ennél nagyobb felhajtást már nem szeretne a történet köré, hiszen több ezren osztották meg a pécsi zsarukról szóló kedves történetet.

Mi ezt készségesen továbbítottuk is a rendőröknek!

– Bejelentés érkezett, hogy a Krisztina térről a belvárosba közlekedő autóbuszon egy idősebb nő zavartan viselkedik – mondta el lapunknak Schneider Szilárd rendőr, aki társával, Kocsis Krisztiánnal érkezett a temetőhöz tegnap délután. – Mivel csak annyit tudtunk, hogy a buszon utazik, így visszahívtuk a bejelentőt, hogy hová menjünk. A férfi elmondta, temetésre siet, így a pécsi köztemetőnél szállnak le.

Amint a helyszínre érkeztek, rögtön megkérdezték az idős nőtől, hogy hívják, merre lakik. A nő a nevére és a születési idejére emlékezett, de az utca nem jutott eszébe. A név és a születési dátum által sikerült kideríteni, hogy az idős nő a Rózsadombon lakik. Kocsiba ültették, és a lakására szállították. Becsöngettek, de senki nem nyitott ajtót. A szomszédtól sikerült megszerezniük az idős nő unokájának számát, felhívták őt. Kiderült, hogy az asszony férje és fia már korábban a keresésére indultak, de nem találták.