Birtokháborítás lehet a szomszédot zavaró dohányfüst

Nemrégiben számoltunk be arról a lapunknak eljuttatott levélről, amelyben azt panaszolta olvasónk, hogy miután egy cigarettázó házaspár költözött a szomszédjukba, azóta állandósult a konfliktus köztük. A dohányosokat ugyanis hiába kérték, hogy az erkélyen ne szívják a cigarettát, ők arra hivatkoznak, hogy saját birtokukon belül azt csinálnak, amit akarnak.

Olvasónk azzal érvelt, hogy a beszívott füst magánügy, de a kifújt már közügy, szerinte néha már az ő bosszantásukra is rágyújtanak, a hálószobájuk pedig olyan, mint egy negyedosztályú kocsma. Bár – és ezt már mi tehetjük hozzá –, ma már egy kocsmában is tilos dohányozni, sőt szigorúan szabályozzák azt is, hogy köztereken hol lehet rágyújtani.

Ehhez képest egy társasház erkélyén való dohányzás jogilag koránt sincs egyértelműen tisztázva, inkább füstösen ködös.

A Polgári Törvénykönyv szerint minden birtoklást zavaró, vagy a birtoktól megfosztó jogalap nélküli magatartás, így a társasházi lakáshoz tartozó erkélyen folytatott dohányzásból eredő füstölgés is lehet birtokháborítás, amivel szemben jogvédelmet lehet kérni akár a jegyzőtől, akár a bírósági eljárás útján.

Lovász István, Pécs jegyzője szerint az adott település jegyzője csak egy évnél nem régebb óta fennálló birtokháborítás esetén járhat el, mivel a kérdéses zavaró tevékenység tekinthető folyamatosnak, amennyiben a szomszéd rendszeresen, visszatérő jelleggel, napjában többször is az erkélyen dohányzik és a konfliktus ebből ered, így ha mindezt egy évnél régebb óta teszi, akkor a jegyző nem, csak a bíróság járhat el. Ha egy éven belüli zavarásról van szó, akkor az eljárás során az eredeti, zavarásmentes állapotot kell helyreállítania, mindez határozati eljárás formájában történik.

Nem sok remény van a megoldásra

A tapasztalat azt mutatja, hogy bár a jog elvileg megvédhetné az áldozatokat – erre lenne ugyanis hivatott a jogrend –, a gyakorlatban kevés sikerrel történik ez meg.

– A hatóságomhoz többször nyújtottak már be birtokvédelmi kérelmet az említett zavaró hatás miatt, de az eljárások döntő többségében – a lefolytatott bizonyítási kísérletek ellenére sem – nem nyert bizonyítást a zavarás, így bizonyítottság hiányában el kellett utasítani a kérelmek döntő többségét – mondta a pécsi jegyző. Egy bírósági procedúra sem biztos, hogy megfelelő lépés, hiszen évekig tartó pereskedés lehet belőle, ami idegileg és anyagilag is kimerítheti a feleket.