Csodás famunkákat készít a gödrei Milkovics Jenő

– A fafaragás az olyan, hogy egyszer csak belekezd az ember?

– A mi időnkben egy valamire való srácnak volt saját bicskája, és tudott fűzfasípot meg ostornyelet faragni. Ám az igazi famunkát kényszerből kezdtem fiatal házasként úgy jó negyven éve. Építkeztünk és lebetegedett az asztalos. No, mondom, akkor az ajtókat, ablakokat nekem kell most megcsinálni! És a mai napig azok a nyílászárók vannak a házamon. Azóta pedig otthon minden famunkát megcsinálok, a bútorokat is magam készítettem.

– Miként lett ebből életfa?

– Miután nagy túrázó vagyok, végigjártam az ezer kilométeres Szent István kéktúrát Soprontól Sátoraljaújhelyig. Öt év alatt és több szakaszban, de végül eljutottam a Zemplén megyei Hejcére is, ahol összebarátkoztam Nemes Sándor fafaragóval, s ő beavatott az életfa készítésének művészetébe.

– Mi az az életfa vagy eredeti nevén istenfa?

– Még az ősidőkben, a szkíták, hunok, a keleti népek körében volt igen népszerű, de Egyiptomtól a vikingekig mindenütt ismerték. Van félméteres és öt méter magas is, mely jelképekkel egy ember vagy egy település életfázisait, történelmi fordulópontjait ábrázolja. Jómagam már több mint ötvenet készítettem, és a Dunántúlon sok helyen megtalálhatók. Sőt egy általam szervezett nemzetközi alkotótábornak köszönhetően Sásd körül 27 településnek alkottak életfát határon túli magyar mesterek.

– Igaz, hogy tojásdíszítéssel is foglalkozik?

– Az úgy kezdődött, hogy kaptam egy kis gravírozógépet, mellyel rávéstem a magyar címert egy hímes tojásra és felraktam rovásírással a himnusz első sorát is. Idővel a budai várat, a Lánchidat is rárajzoltam, valamint a turáni ornamentika mintázatait. Ma már mintegy félszáz ilyen művem látható a zengővárkonyi múzeumban.

– A túrázás megy még?

– Igen, és nagy gombázó is vagyok, valamint „art” tuskókat is keresek ilyenkor, melyekből könnyen kialakíthatók például manók és táltosok.

Amúgy vegyipari gépész is lehetne

Milkovics Jenő 1958-ban született Gödreszentmártonban. Itt járt általános iskolába, és itt él azóta is. Pécsett érettségizett vegyipari gépészként, takarékszövetkezeti pénztárosként kezdte, az orfűi tanácsnál igazgatási előadó volt, majd képesítés nélküli pedagógus Baranyajenőn, s dolgozott a Gödrei tsz-ben. Több mint 35 éve vállalkozó, sokáig boltot vezetett a falujában, 1996 óta a fafaragásból él. Kitanította az utódját is, Kocsis Ferenc Magyaregregyen gyakorolja az életfagyártást. Párja, Lujza mindenben segíti a munkáját, Ágnes lánya 39 éves, és két unokája is van.