Tapasztalatok az online tanulásról, egy elsőssel

Mindenek előtt előrebocsátanám, hogy mi tényleg nagyon szerencsések vagyunk, mert két tündéri tanítónénije van a fiamnak, nagyon rugalmasak, kedvesek és megértőek. Amikor a kormány bejelentette, hogy digitális oktatásra térnek át az általános iskolások is, akkor nekünk még volt egy tanulás nélküli hét, amikor is mindenre fel tudtunk készülni. Próbafeladatot küldött a tanárnő, majd egy pár perces bejelentkezés erejéig kipróbáltuk az online, vagy ahogy a fiam mondja: „onlány” órát is.

Mennyi online óra legyen egy héten?

Ismerőseink első osztályosainak heti hét, vagy napi három online órát is tartanak, nálunk ez heti három lett, ami véleményem szerint bőven elegendő is, tekintettel arra, hogy nálunk például nincs külön laptop vagy tablet a gyereknek, tehát vagy ő tanul, vagy én dolgozom a számítógépen. Egyébiránt, legyünk őszinték, nyilván fontos minden tantárgy, de elsősorban az a lényeg ebben a kényszeres – remélhetőleg átmeneti – helyzetben, hogy írásból, olvasásból és matematikából ne maradjanak le a gyerekek. A többi megy, ahogy megy, kinek a lehetőségeihez mérten. Hallottam olyan szülői véleményeket is, akik szerint ez is kevés, és szerintük „real time”-módban, vagyis napi 4 vagy 5 online órát kellene tartaniuk a tanároknak, így le lenne foglalva a gyerek éppen úgy, mintha az iskolában ülne. Nem tartom ésszerűnek az elgondolást, hiszen a kisiskolások még nem tudnak egyedül tanulni, letenni őket 4–5 órára a digitális eszköz elé pedig szintén nem szerencsés, de ez már egy másik történet.

A legcserfesebb osztállyal nem egyszerű a tanítás

A legtöbb tanár a Google Meet alkalmazását használja az online órára. Ezt mi is kipróbáltuk, azonban hamar rájött a tanárnő, hogy nem fog működni, tekintettel arra, hogy az évtized legcserfesebb osztályáról van szó, akiket még az iskolában is nehéz rávenni a csendre, nemhogy egy ilyen helyzetben. A Meet program pedig nem zár ki semmiféle háttérzajt susogás, zúgás, búgás kíséri a gyerekek folyamatos csevegését. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy ha valaki megvakarja a fülét, azt is jobban lehet hallani, mint a tanárnőt. Áttértünk hát a Zoomra, aminek a legnagyobb előnye, hogy a tanárnő bárkit le tud némítani, aki sokat beszél vagy hangos. Olyan is van, hogy a tanárnőt nem hallja valaki. Megmosolyogtató volt, amikor azt kérte, hogy tegye fel a kezét, aki nem hall.

Otthon is nagyon fontos a rendszeres mozgás

A második héten már kaptunk tornavideós linket is, melynek elvégzése nem kötelező. Az iskolában körülbelül november vége óta nincs tornaóra a járványhelyzet miatt, a gyerekeknek ugyanakkor nagy szükségük van a napi mozgásra, ezért mi elkezdtünk tornázni reggelente. Ilyentájt hív engem is a lapszerkesztő, hogy megbeszéljük a napi munkát, és előfordul, hogy összekavarodnak a dolgok, akkor a telefonba mondom a főnöknek, hogy „ebből csinálj még egyet”, a gyereknek meg hogy „igen, megírom”. Mindenkinek szoknia kell az új szituációkat.

Néptáncból is tartanak online órát, az első alkalom előtt törtük is a fejünket, hogy hova állítsuk a laptopot, hogy a gyerek tudjon táncolni, és hogy honnan szerzünk neki párt, ha arra lesz szükség. Természetesen nem volt tánc, ének viszont igen, és tátott szájjal néztem, hogy a fiam, akit otthon nem tudok rávenni egy egy versszakos mondóka megtanulására sem, az online órán lelkesen énekel a többi gyerekkel. Vannak ilyen kellemes meglepetések is.

Teljesíthetők a határidők és a követelmények

A napközis tanárnő napokra lebontva küldi a szorgalmi feladatokat, amiket szintén megoldunk, mert épp belefér az egész napba, amit pedig az osztályfőnök ad, az sem sok, illetve hagy elegendő időt a beküldésre is. A rendszer pedig ebből a szempontból teljesen megfelelő, képeket és videót is lehet csatolni a házi feladatokhoz, ráadásul úgy is, hogy közvetlenül a programban készítjük a felvételeket, tehát nem mentődnek el a matekfeladatok képei a telefon galériájában. Angolból is igyekszünk haladni, egy angol nyelvű oldalra kellett regisztrálnunk, ahol folyamatosan kapjuk a feladatlapokat. A legtöbb képes és egyértelmű, de volt olyan, aminek többször futottunk neki, tekintettel arra, hogy én, mint „anyatanár” sem tudok angolul, tanulok hát a gyerekkel. Apropó, egykori tanárnőmnek jelentem: megtanultam végre, hogyan kell a kis írott „x” betűt kapcsolni a többi betűhöz. Meg úgy újra tanultam szépen kerekítve írni. Nincs mese, ezt tudni kell akkor is, ha álmunkból felébresztenek.

Kiemelt képünk illusztráció.