Túl van a századik születésnapján a polihisztor Öhlmüller Miklós

– Egy nagyon eseménydús pályafutást tudhat magáénak. Mi az, amire a legbüszkébb?

– Legbüszkébb talán arra vagyok, hogy emberként tudtam élni, segíteni, alkotni, támogatni ahol lehet, és így megmaradni. Nem tűnik különösebb dolognak, azonban ma már ritkán találkozhat az ember egy társaságban olyasvalakivel, aki tisztességgel, érdek nélkül tud meglenni.

– Hogyan indult ez az élményekkel teli életút?

– Alig voltam 14 éves, amikor elkezdtem zenélni. A pécsbányai cserkészcsapatnak volt egy fúvószenekara, én pedig trombita szakon végeztem a konzervatóriumon, így adta magát a lehetőség. Későbbiekben tagja voltam Engel János karnagy által szervezett koncertegyüttesnek, melyben csupa olyan személy volt, aki konzervatóriumot végzett, de nem volt hivatásos zenész. Olyanokból állt a csapat, akiknek volt aktív foglalkozása, így felüdülésként fogták fel a zenélést.

– De mégsem ez volt a fő irány.

– Szakmailag vegyész közgazdás végzettségű vagyok, de alapító tagja voltam a Mecseki fotóklubnak is. Továbbá a Hajnal Ernő által létrehozott Bajor Gizi csoportnak is alapító tagja voltam, ami később az ország első irodalmi színpada lett. Három alkalommal volt országos megmérettetés, és mindig a pécsi irodalmi színpad került ki győztesen. Mi voltunk az ország első nem hivatásos előadóiból álló csoportja. Óriási dolog volt ez.

– A sportra is maradt idő?

– A tizenéves korom vége felé kezdtem el teniszezni, és egészen 45 éves koromig versenyszerűen űztem. Végül 75 esztendősen tettem le az ütőt, de a televízióban még mindig megnézem az összecsapásokat. Különösen Nadal és Federer az, akiket igazán nagyra tartok.

– Édesapjáról milyen emlékei vannak?

– A Honvédség munkáját segítette sokáig. Rá voltak bízva az első világháborús foglyok foglalkoztatásai. Neki köszönhetően is lettem olyan, amilyen. A véleményemet soha nem takartam, és szemtől szembe meg is mondtam azoknak, akiknek kellett. Ami sértette az igazságérzetemet, azt kimondtam. Nem szeretem az olyan embereket, akik nem egyenesek, nem őszinték, nem korrektek.

Örök szerelem lett a gobelin

Öhlmüller Miklós édesapjának köszönheti, hogy belekóstolhatott a gobelin képek világába, és ez töltheti ki manapság a szabad idejét. Amikor az édesapja a török és palesztin foglyokkal beszélt, ők meséltek neki a kézileg készített szőnyegekről. A családfő ezt követően beszerezte a szükséges gépet a tevékenységhez, így a kis Miklós már gyerekként kipróbálhatta magát. Az orvostudomány azt mondja, hogy a gyerekkori élmény idős korban visszajön. Ez így is történt: Öhl­müller Miklós az elmúlt 16 év alatt összesen 36 gobelin képet készített, és három kiállítása is volt.