2022.08.28. 15:40
A friss kutatási eredmények még hiányoznak a történelemtankönyvekből
Újr írt történelem, új eredmények a magyar középkor évszázadaiból címmel szabadegyetem, kiállítás, bemutató és könyvvásár volt a Máré-várban augusztus 27-én. A rendezvény célja az volt, hogy közérthetően bemutassa azokat a szakmai újdonságokat, amelyek ma még hiányoznak a történelem tankönyvek lapjairól. Elsőként Sudár Balázs turkológus foglalta össze a magyar őstörténet kutatásában zajló folyamatokat.
Rendkívül szemléltető hasonlata szerint egy nemzet soha nem egy piros biliárdgolyó, amely változatlan formában halad a történelemben, hanem sokkal inkább egy lavina, amely magába olvaszt, amelyről letörnek darabok és folyamatosan változik. A lázas nyelvrokon keresésre azt válaszolta, hogy a közös nyelvi eredet nem jelent kulturális közösséget, elég csak a délszláv, vagy a mostani orosz-ukrán háborúra gondolni.
Ezt követően az előadások zöme a késő középkorról szólt. Az Anjouk kapcsán Nógrády Árpád kiemelte, hogy az utókor szemében az volt a legmélyebb emlék, hogy három nemzedéken keresztül békét teremtett az országban, és ennek köszönhető a pozitív emlékezetük.
Luxemburgi Zsigmond királlyal (1387-1437) már nem volt ilyen kegyes az emlékezet, hiába tekinthetjük sikeresnek az uralmát, miként azt C. Tóth Norbert elárulta, az 1920-as évek történeti munkái jelentősen befeketítették. Pálosfalvi Tamás a Hunyadiakról és a Cilleiekről beszélt, és cáfolta, hogy az V. László király (1440-1457) elleni toposzokat. Alig tizenhét év alatt nem várhatunk el tőle életművet, és nem beszélhetünk a Hunyadiakkal ellenséges bárói ligákról sem.
Vajon mit gondolnánk Mátyás királyról, ha tizenhét évesen meghalt volna, tette fel a kérdést Horváth Richárd, majd kifejtette, hogy Mátyásnak szerencsére hosszú ideje volt a politikájának a végrehajtására, és jó érzékkel választotta maga mellé történetírónak Antonio Bonfinit, aki a róla szóló legtöbb pozitív történetet lejegyezte. Neumann Tibor a Jagelló királyok kapcsán kiemelte, hogy egy kényszerpályán levő országot kellett irányítaniuk, és nem miattuk, hanem az oszmán támadás miatt tört derékba a magyar középkor.
A program végét a mohácsi csatáról szóló kerekasztal-beszélgetés zárta. Sudár Balázs szerint a kiadott oszmán forrásokat sok esetben újra kellene fordítani, és van még feltárandó iratanyag is. Neumann Tibor és C. Tóth Norbert pedig a csatában résztvevő személyek életrajzaira hívták fel a figyelmet. Körülbelül félezer név összegyűjtése reális a levéltárakból, és nagy eredmény lenne a Nemzeti Emlékhelyen megörökíteni őket a csata 500. évfordulóján, 2026-ban.
