Találkoztak az uráncsaták hősei - ezúttal a fehér asztal mellett

Az idén 30 éves egyesület kiemelt feladata a hagyományok ápolása, így hamar kiderült, hogy az idősebb bányászgeneráció tagjai közt egyre nagyobb igény van a régi közösségi kapcsolatok felelevenítésére. A felismerést tett követte, és nagyon népszerű lett a rendezvény. Sajnos azonban, az idő múlik és az „uráncsaták” hőseinek egy része is eltávozott már. Ennek ellenére, idén is közel 150-en jöttek össze a megemlékezésre.

Az ünnepség csatlakozott a Bányásznapi rendezvények sorába, az ünnepi beszédek után, a bányász himnusz dallamaira elhelyezték résztvevők a megemlékezés koszorúit az emlékműnél. A hivatalos ceremónia után, baráti találkozóvá alakult át a program, ahol a találkozások öröme volt a legfontosabb. Ilyenkor kiegyenesedik a fájós derék, a bicegés határozott lépésre vált, az üdvözlés harsány és vidám, mint mindig – majd a fehér asztal mellett szinte visszafiatalodva, szívesen elevenítették fel a résztvevők az elmúlt bányászélet sokszor vaskos történeteit. A háború szele is átsuhant az asztalok között, néhány fiatalabb, tapasztalt uránbányászban felcsillant a remény, hogy talán szükség lesz még a szakértelmükre.